Mélabú
És volna itt ez a mélabú
Amivel kezdeni akart valamit végre
Emil aznap, mikor már a hú-
sába vágott és majd' szét is tépte
Egy haszontalan, nagy buta este
Egy kicsit együtt de nagy magányban
Csak azt a mágikus egy szót kereste
Ami elmondja jól, hogy milyen lágyan
Száll a szemére a jó kis fátyol
Védi a bajtól, védi a szemet
Véd a világ vad látványától
S rejtekajtón engedi be a teret
E kimért térben az éles dolgok
Puha sarokkal jönnek feléd
Mondhatjuk, hogy csak az boldog
Kinek efféle fátyol óvja a szemét
Kéne tehát az a mágikus egy szó
Elmagyarázni a zűrt idebent
Kéne tehát az a mágikus egy szó
Ha sok millió már pocsékba ment
Hisz sok millióból áll már a ház
Még többől állnak az ostoba álmok
E rengetegből ha maradna száz
Az is túl sok és számtalan álnok
Csapdát állít már kilencven szó is
Nyolcvan, hetven, hatvan is sok
Mint számtalan, apró, színes golyóbis
Gurulnak szét a gondolatok
Tíz szó is esztelen túlzás lenne
Vagy akár annak a fele: csak öt
Ugyanaz nem lehet háromban benne
Kettő még mindig a kétségbe lök
Ha volna tehát egy, ami annyit mond
Amennyit kell és így erős is volna
Szólalni akkor nem volna gond
És ez a szó csak a lényegről szólna
Melancolia
É assim que está essa melancolia
Com a qual queria finalmente fazer algo
Emil naquele dia, quando já cortou na carne
E quase rasgou tudo também
Uma noite inútil, bem boba
Um pouco juntos, mas em grande solidão
Só procurava aquela mágica palavra
Que diz bem como é suave
Cai sobre seus olhos um bom véu
Protege do problema, protege os olhos
Defende da visão selvagem do mundo
E pela porta secreta deixa entrar o espaço
Nesse espaço medido, as coisas afiadas
Vêm em sua direção com um canto suave
Podemos dizer que só é feliz
Quem tem esse véu protegendo os olhos
Então precisa dessa mágica palavra
Para explicar o que está fechado aqui dentro
Então precisa dessa mágica palavra
Se milhões já se foram pelo ralo
Pois já são milhões que formam a casa
Ainda mais que são os sonhos bobos
Se sobrar cem desse monte
Isso já é demais e inúmeras traições
Noventa palavras já armam uma armadilha
Oitenta, setenta, sessenta também é muito
Como inúmeras, pequenas, coloridas bolinhas
Os pensamentos rolam por aí
Dez palavras seriam uma exagero insensato
Ou até mesmo a metade disso: só cinco
Não pode ser a mesma coisa em três
Dois ainda empurram para a dúvida
Se houvesse uma que dissesse tanto
Quanto precisa e assim fosse forte
Falar não seria um problema
E essa palavra falaria só do essencial