395px

Conto de Dia

Emil Rulez

Nappali Mese

Ülve találta a reggel és ülve az este,
Amíg az az egy szó a lába előtt már látszani kezdett.
Szinte a járda kövére nyomta az orrát,
Annyira kellett, annyira fontos lett az az egy szó.

Épp az az egy, mit pont oda képzelt,
Éppen a lába elé, hisz az ott jó; látnia kell, hogy a járda hogy' olvad,
Pont ugyanúgy, ahogy lennie kell, mint álmaiban.

Olvad az aszfalt, rajta van egy szó, épp az az egy, pont épp az az egy, ami kellett.

Ahogy álmaiban, úgy jött meg az ember. úgy kerül orra elé az a kép, ami
Embere szatyrán szenvtelen arcú nőci a ringó pálma alatt egy
Távoli ország kis szigetének ostoba másán.

Úgyis az egy szó csak, ami számít, pont az a szó, minek
Rajza a járdán egybeesik most azzal a képpel
S ettől a nőci a szatyron elindul a járda felé, odahagyva a képet.

Lám, ki is ugrott, kész a varázslat.

Állnak a koszban, ketten a járdán: a szenvtelen arcú nő meg a mágus.
Elmegy a szatyros (észre se véve semmit az ügyből), messzire jár már.

Conto de Dia

Sentado encontrou a manhã e sentado a noite,
Enquanto aquela única palavra já começava a aparecer aos seus pés.
Quase pressionou o nariz contra o chão da calçada,
Era tão necessário, tão importante aquela única palavra.

Era exatamente aquela que ele imaginou ali,
Bem aos seus pés, pois ali era bom; precisava ver como a calçada derretia,
Exatamente como deveria ser, como em seus sonhos.

O asfalto derrete, tem uma palavra nele, exatamente aquela, só aquela que era necessária.

Como em seus sonhos, assim chegou o homem. Assim aparece diante dele a imagem que
Uma mulher de rosto impassível com sua sacola sob uma
Palmeira balançando em uma ilha distante, uma cópia estúpida.

No fim, é só aquela palavra que importa, exatamente aquela palavra, cujo
Desenho na calçada agora coincide com aquela imagem
E com isso a mulher da sacola avança em direção à calçada, deixando a imagem para trás.

Veja, quem saiu, a mágica está pronta.

Estão na sujeira, dois na calçada: a mulher de rosto impassível e o mágico.
O homem da sacola vai embora (sem perceber nada do que aconteceu), já está longe.

Composição: