Szunnyadás
Sivár élet az, amely soha
Nem sebzi meg az embert
A karomnyomok ellepik
Testem, lelkem
Már cél nélkül ébredek
És remény nélkül fekszem le
Öreg lelkem egyre vágyik:
Végleges békére
Az élet csupa gyötrelem,
Kín és lidércnyomás, amíg tart
Fagyba borulva, avar alatt
Szunnyadok, boldogan…
Sonho Profundo
É uma vida vazia, que nunca
Fere o ser humano
As marcas dos meus braços
Cobrem meu corpo, minha alma
Já acordo sem rumo
E me deito sem esperança
Minha alma velha anseia cada vez mais:
Por uma paz definitiva
A vida é só sofrimento,
Dor e pesadelo, enquanto dura
Congelado, debaixo das folhas
Eu sonho, feliz...