Hübrisz
Minden kis mélyedésén kapaszkodom a kõbe.
Fojtott lélegzetem is a falhoz simul;
mások tetteiért mit el nem követtem.
A tûz majd alattam lassan lángra gyúl.
(From beyond the grave.)
Nem leszel egyedül míg a fejedben a szó.
Az üvöltést a lelkünk adja a távolból.
Várunk rád ahogy a gyermekünkre,
mint egy kis család.
Átléptek hozzánk végleg a végtelenbe,
eljönnek érted a falakon túl kíváncsiak rád.
A vesztõhelyre visznek, akik ebben hisznek.
Arcodon fakadt fekélyed tapintsd meg kezeddel!
Hozzáérek…
The demon of the prison:
ugyanúgy megfacsartan tûnsz el egy emlékben.
Térdre te szolga!
Az ítéleted nem kell soká félned.
Vésd fel körömmel,
hogy az utolsó perced éled!
Nem az én testem az mely lángokat táplál!
Nem az én hamvaimat kell a semmibe temetni!
The inquisior:
eltûnsz kathar!
The voice of conscience:
nem az én arcom az amit a kõ ha eltalál!
Hang nélkül nem engem látsz, a hideg földre esni.
Nem látsz, ha vízben csillan fel a tükörképed.
Nézek vissza lentrõl, de sötétség ül rám.
Nem az én testem az mely lángokat táplál!
Nem az én hamvaimat kell a semmibe temetni!
Eltûnsz kathar!
The voice of conscience:
nem az én arcom az amit a kõ ha eltalá!
Hang nélkül nem engem látsz, a hideg földre esni.
Nem engem látsz majd, ha meglátod!
Nem az én bûnömet ha megbánod!
(Fading away.)
Minden kis mélyedésén kapszkodj a kõbe!
Vésd fel körömmel, hogy itt nyugszol örökre!
Vésd fel körömmel, hogy itt nyugszol örökre!
Hübrisz
Em cada pequena depressão, me agarro à pedra.
Meu fôlego contido se ajusta à parede;
pelas ações dos outros, o que não cometi.
O fogo sob mim lentamente vai se acender.
(Do além-túmulo.)
Você não estará sozinho enquanto a palavra estiver na sua cabeça.
O grito vem de nossas almas, à distância.
Estamos te esperando como a um filho,
como uma pequena família.
Eles cruzaram para nós, para a eternidade,
vão vir por você, além das paredes, curiosos por você.
Te levam ao cadafalso, aqueles que acreditam nisso.
Toque a ferida que brotou no seu rosto com a mão!
Eu toco...
O demônio da prisão:
assim como você desaparece em uma lembrança.
De joelhos, servo!
Seu julgamento não precisa te fazer temer por muito tempo.
Grave com a unha,
que você vive seu último momento!
Não é meu corpo que alimenta as chamas!
Não são minhas cinzas que devem ser enterradas no nada!
O inquisidor:
você desaparece, kathar!
A voz da consciência:
não é meu rosto que a pedra atinge!
Sem som, você não me vê cair no chão frio.
Você não vê, quando sua imagem brilha na água.
Eu olho de volta de baixo, mas a escuridão pesa sobre mim.
Não é meu corpo que alimenta as chamas!
Não são minhas cinzas que devem ser enterradas no nada!
Você desaparece, kathar!
A voz da consciência:
não é meu rosto que a pedra atinge!
Sem som, você não me vê cair no chão frio.
Você não me verá, quando me encontrar!
Não é meu pecado que você se arrependerá!
(Desvanecendo.)
Em cada pequena depressão, agarre-se à pedra!
Grave com a unha, que aqui você descansa para sempre!
Grave com a unha, que aqui você descansa para sempre!