Márton Szép Ilona Balladája

A Balada de Márton Szép Ilona

Márton Szép Ilona Balladája

Aqui eu desçoItt esereszkedék
Na colina pequena,Hegykerek dombecska,
E ali cresceS azon nevelkedik
Uma doce macieira.Egy édes almafa.

Doce é sua maçã,Édes az almája,
Cheia de flores,Csokros a virágja,
E sob ela estavaS az alatt ül vala
Uma virgem mártir.Szûz mártír asszony.

E ela trançavaS kötögeti vala
Seu próprio coro.Maga koszorúját.
E cantavaS énekeli vala
Suas próprias canções.Maga énekeit.

E aqui desceS ehun ereszkedik
A trilha estreita.A gyalog ösvényke.
E por ela desceS azon ereszkedik
Um cordeirinho branco.Egyfehér bárányka.

Do lado direito levaJobb oldalán viszi
A luz do sol abençoado,Áldott napnak fényét,
Do lado esquerdo levaBal oldalán viszi
A luz da lua abençoada.Áldott holdnak fényét.

Em seu pelo levaSzõre szálán viszi
Sessenta velas de missa.Hatvan mise gyertyát.
Entre seus chifres levaSzarvai közt viszi
Um sino celestial.Mennyei harangot.

E não se assuste, não se assusteS meg ne ijedj, meg ne ijedj
Márton Szép Ilona,Márton szép ilona,
Que viemos até aqui,Hogy mi ide jöttünk,
Foi Deus quem mandou.Isten parancsolta.

E a porta celestialS a mennyei ajtó
Está fechada, mas se abre.Nyitatlan, es nyílik.
E o sino celestialS a mennyei harang
Toca sem ser puxado.Húzatlan kondolik.