Szállj Kék Madár
Repült felém mint árvult szirén nyomában halált nem látta talán
Minden tiszta kék volt, magányában velem eggyé forrt
Úgy tűrtem szavát mint egy igaz barát akit belül lohaszt amit
Magában tart álmaimmal szemben azt hitte, hogy ő lesz a gyógyír
Bárhol láthatsz vígnak jó az esélye, hogy megtagadjalak
Távol az otthonunktól nem számít miben hittem
De ha átölel a fény fehérebb leszek mint az isten
Reményét vonszoló kék madár
Kicsapongó képzeletem bárhogy fókuszál egy pontra
Visszahúz ami mindig elöttem jár
Nem mindig emlékszem az első kinemmondott szavakra
Elveszett már az első indián nyár
Lassan ott az időelötti folyamban vihar készül
Magukhoz térnek a félelmetes éjszakák
El kell hagynom hogyha fegyvert kovácsol nekem az erény
Karmok nőnek majd a szárnyaim helyén
Bárhol láthatsz vígnak jó az esélye, hogy megtagadjalak
Távol az otthonunktól nem számít miben hittem
De ha átölel a fény fehérebb leszek mint az isten
Reményét vonszoló kék madár
Magamért nem kár a megnyúlt árnyak beszélnek hozzám
Ő volt az első eszmélésem
Hírnöke az újabb életemnek
Nem kell, hogy tükörbe nézzünk mi tudjuk kik vagyunk
Egymásba kapaszkodva a láztól meghalunk
Egy utolsó üdvözlet még és nincs több adósságom
Nincsen szükség már rám elvisznek az álmok
Szállj kék madár, szállj kék madár
Magamért nem kár
Szállj kék madár, szállj kék madár
Voe, Pássaro Azul
Voou até mim como uma sirene perdida, sem ver a morte talvez
Tudo era azul, na solidão se fundiu comigo
Eu escutava suas palavras como um verdadeiro amigo que por dentro se apaga o que
Guarda contra meus sonhos, achou que seria a cura
Em qualquer lugar você pode me ver, é boa a chance de eu te negar
Longe de nossa casa, não importa no que acreditei
Mas se a luz me abraçar, serei mais branco que Deus
O pássaro azul que arrasta a esperança
Minha imaginação desenfreada, de qualquer forma foca em um ponto
Me puxa o que sempre me acompanha
Nem sempre me lembro das primeiras palavras não ditas
Já se perdeu o primeiro verão indiano
Devagar, a tempestade se aproxima no rio antes do tempo
As noites aterrorizantes voltam a si
Preciso ir embora se a virtude for forjar uma arma para mim
Garras crescerão onde deveriam estar minhas asas
Em qualquer lugar você pode me ver, é boa a chance de eu te negar
Longe de nossa casa, não importa no que acreditei
Mas se a luz me abraçar, serei mais branco que Deus
O pássaro azul que arrasta a esperança
Não lamento por mim, as sombras alongadas falam comigo
Ela foi meu primeiro despertar
A mensageira da minha nova vida
Não precisamos olhar no espelho, sabemos quem somos
Apertados um no outro, morremos de febre
Uma última saudação e não tenho mais dívidas
Não preciso mais de mim, os sonhos me levarão
Voe, pássaro azul, voe, pássaro azul
Não lamento por mim
Voe, pássaro azul, voe, pássaro azul