A Láz
Meg fogok halni
A testedben égett bűnök nyomai feltünnek
Vegyesen a vérrel csak az illatod ne lenne oly édes
A szemeimbe néztünk mintha kincset találnánk
Egy furcsa fennkölt álcát egymás arcán
Naptól lett tűz, fénylő szent szűz ér hozzám
Csillagtestű gomolygó szent gőz nyitja most szám
Nincs az a hegy amit veled kell, hogy másszak
Oly díszes ruhában, hogy még kisebbnek látszak
De én leszek az első emberfeletti ember
Kit vér szava hív, de bele fogok halni
Ó jöjj te még nemvárt, a szívemet közönnyel megmérgező láz,
Hogy elveszítsen engem, engem és álmát.hol volt,hol nem volt,
Hol meghalt, az isten tartsa meg törékeny varázsát
Ha vegyes vér fröcsköli újra szétzilált arcát
Nincs az a hegy amit veled kell, hogy másszak
Oly díszes ruhában, hogy még kisebbnek látszak
De én leszek az első emberfeletti ember
Kit vér szava hív, de tudod ez köt össze minket
Vak csillagszerű züllött fényei
A megváltó nézett rá belőlem egy kezdő, esendő jézus krisztus
Ki háromszol gázol keresztül a lelkeden istenné válása rögös útján.
A belső fájdalom tesz bennünket széppé
Késő bánat mindkét arcon minden kürtszó értünk szóljon
Szégyenbélyeget hordom magamon
A Febre
Vou morrer
As marcas dos pecados queimados no seu corpo aparecem
Misturadas ao sangue, só o seu cheiro não deveria ser tão doce
Nos olhamos como se encontrássemos um tesouro
Uma estranha máscara sublime em nossos rostos
O fogo veio do sol, a luz da santa virgem chega até mim
O vapor sagrado de um corpo estelar agora abre minha boca
Não há montanha que eu não deva escalar com você
Em um vestido tão adornado que eu pareça ainda menor
Mas eu serei o primeiro super-humano
Que a voz do sangue chama, mas vou morrer
Ó venha, você que não era esperado, a febre que envenena meu coração com indiferença,
Para me perder, a mim e ao seu sonho. Onde estava, onde não estava,
Onde morreu, que Deus mantenha seu frágil encanto
Se o sangue misturado respingar novamente seu rosto desfeito
Não há montanha que eu não deva escalar com você
Em um vestido tão adornado que eu pareça ainda menor
Mas eu serei o primeiro super-humano
Que a voz do sangue chama, mas você sabe que isso nos une
A luz decadente de estrelas cegas
O redentor olhou para dentro de mim, um Jesus Cristo começando e falho
Que atravessa sua alma, pisando no caminho acidentado para se tornar Deus.
A dor interna nos torna belos
A tristeza tardia em ambos os rostos, que cada toque de trombeta soe por nós
Carrego a marca da vergonha em mim.