A Fények Földje
Lehet, még csak egy perce vagyok élõ
Igen, még valami fáj
Az is fáj majd, ha át kell újra élnem:
Hova tart ez a világ...
Mint egy álom, oly nyugtatóan hat rám
A ködfátyol betakar
Visz a szél, mint egy porszemet az égen
Melynek része vagyok már...
És egy lélek száll a Fényben-
Melynek átadom az énem...
Füstbõl, ködbõl építi arcát a sok légtestû lélek
Bennem álmodják majd újra át a fény dalát
Vágyaim múltba veszõ fonalát
Kiszakítja az életem földjébõl
Ez a hely olyan más
Nem riaszt az elmúlás, ha ideérhet a lelkem majd...
Ez voltam én - a Fények Földjén
És most már bennem él a remény
A testem csak test
A vérem csak vér
De Fény a lelkem...
Angyal: "A Fények Földje vár, ha ott lent
Már nem láthatod többé a Nap fényét
A félelmek után, már nincs, ami fáj-
Meghal a bánatod
A Lélek Templomát, mikor végleg
Elhagyod, mert nem élhetsz örökké
Vigaszt majd itt találsz, de akiket elhagytál,
Azok nem tudják még..."
A Terra das Luzes
Posso estar vivo há apenas um minuto
Sim, ainda sinto alguma dor
Isso também vai doer, se eu tiver que reviver:
Pra onde está indo esse mundo...
Como um sonho, tão calmamente me afeta
O véu de névoa me cobre
O vento me leva, como um grão de poeira no céu
Do qual já faço parte...
E uma alma voa na Luz-
A qual entrego meu eu...
De fumaça, de névoa, constrói seu rosto a alma de muitos seres
Dentro de mim, eles sonharão novamente a canção da luz
O fio dos meus desejos que se perde no passado
Arranca da terra da minha vida
Esse lugar é tão diferente
Não me assusta a passagem, se minha alma puder chegar aqui...
Esse fui eu - na Terra das Luzes
E agora a esperança vive em mim
Meu corpo é só corpo
Meu sangue é só sangue
Mas Luz é minha alma...
Anjo: "A Terra das Luzes te espera, se lá embaixo
Você não pode mais ver a luz do Sol
Depois dos medos, não há mais dor-
Sua tristeza morre
O Templo da Alma, quando finalmente
Você deixar, porque não pode viver para sempre
Aqui você encontrará consolo, mas aqueles que você deixou,
Eles ainda não sabem..."