395px

Acorda

Nemesis

Ébredj Fel

Megállt az idõ
Egy pillanatra
mozdulatlan várnak
Jelen, jövõ és a múlt
Ott állsz középen
Egy letûnt világ emlékeit õrzöd
De hosszú még az út

Halk nyári zápor
Az álmok sûrû esõcseppjeit
A lelked fogja fel.
Jó ez az érzés
De a jelen ott van
Minden álmod végén
Az esõ nem mossa el

R.:
Ébredj fel!
Sohase gyúl ki a fény.
Ébredj fel!
Nem tisztul ki a kép.
Ébredj fel!
Tudod, nincs remény.

Ébredj!

Tükörben arcod harcot kémlel
Meredek a lejtõ
Nem vagy kivétel
A nagykönyvben 2000
éves az írás

Fejed fölött a vakító kékség
Porszemmé lett mindenség
Hanyatlásból már nincs kiszállás

R.

Ébredj fel...

Halotti beszéd áldás helyett
Imádság helyett a pap csak nevet
Félrevert harangok zúgnak sírást

Halott az élõ- élõhalott
Az apokaliptikus katarzis alatt
Ordítva halomba öljük egymást

R.

Ébredj!

Játék, árnyjáték vár rád
Fájó, mégis édes kínhalál

Becsapod magad,
Az álmokkal áltatod magad
Becsapod magad,
S reggelre semmi nem marad
Amikor az álmokkal szállsz,
Innen elszakadsz
Amitõl a szebbet várod,
Mindig elmarad

A járhatatlan úton járva
Meghalsz és újjászületsz
Tegnapról mára
Lebegve a végtelenben
Miért jó ez így?
Érthetetlen!

R.

Ébredj fel!!!

Acorda

O tempo parou
Por um instante
Imóvel esperam
Presente, futuro e passado
Você está no meio
Guardando as memórias de um mundo que se foi
Mas o caminho ainda é longo

Uma suave chuva de verão
As gotas densas dos sonhos
Sua alma as acolhe.
É bom essa sensação
Mas o presente está lá
No final de cada sonho
A chuva não vai embora

R.:
Acorda!
Nunca deixe a luz se apagar.
Acorda!
A imagem não se clareia.
Acorda!
Você sabe, não há esperança.

Acorda!

No espelho seu rosto observa a luta
A ladeira é íngreme
Você não é exceção
No grande livro, 2000
Anos de escrita

Acima de você, o azul ofuscante
O universo se tornou um grão de poeira
Não há saída da decadência

R.

Acorda...

Um discurso fúnebre em vez de bênção
Em vez de oração, o padre só ri
Sinos desafinados ecoam o choro

Morto o vivo - vivo-morto
Sob o cataclismo apocalíptico
Gritamos enquanto nos matamos

R.

Acorda!

Um jogo, uma sombra te espera
Uma dor, ainda assim, uma doce agonia

Você se engana,
Engana-se com os sonhos
Você se engana,
E pela manhã nada restará
Quando você voa com os sonhos,
Aqui você se despede
Do que você espera que seja melhor,
Sempre fica para trás

Caminhando por um caminho intransitável
Você morre e renasce
De ontem para hoje
Flutuando no infinito
Por que é assim tão bom?
Incompreensível!

R.

Acorda!!!

Composição: