Ezüst esõ

Chuva Prateada

Ezüst esõ

O céu me observa de forma sombria,Sötéten néz le rám az ég,
A sombra do passado aqui me assombra,A múltak árnya itt kísért,
E cai, só cai sobre mimÉs hull, csak hull reám
Chuva prateada.Ezüst esõ

As roseiras perderam suas folhas,Lombjuk vesztett rózsafák,
Um deserto além da terra,Földöntúli pusztaság,
E só cai, só cai sobre mimS csak hull, csak hull reám
Chuva prateada.Ezüst esõ.

Vim de terras distantes,Messzi földrõl jöttem én,
O brilho puro me abraçou;Átölelt a tiszta fény;
Mas o céu se nublou, e o fogo das estrelasDe elborult az ég, és a csillagok tüzét
Foi engolido pela névoa e pela cinza,Elnyelte a köd és a szürkeség,
Tudo tão escuro.Minden oly sötét.

Este lugar está abandonado, desolado,Elhagyott, kihalt e táj,
A fumaça das flores de fogo se eleva,Lángvirágok füstje száll,
E só cai, e cai sobre mimS csak hull, és hull reám
Chuva prateada.Ezüst esõ.

O céu me observa de forma sombria,Sötéten néz le rám az ég,
A sombra do passado aqui me assombra,A múltak árnya itt kísért,
E cai, só cai sobre mimÉs hull, csak hull reám
Chuva prateada.Ezüst esõ