Éjféli koncert
Szikrázó naplemente a katlan fölött,
Hol a koncertre tízezren várnak.
Hátrébb a színfalaknál idõsebb úr
Fejet csóvál, és tölt még magának.
Tízezer szív együtt dobog,
Robban a hang és szilánkot szór.
Felfénylõ éjszakában tízezer szék
Úgy tûnik, összébb hajol.
A végén a tört varázslat egy mozdulat,
Le a színpadról újra a földre.
Újságok foltja fénylik, minden kihalt,
Ez az este elmúlt örökre.
A világon annyi ember él,
S én fáradtabb vagyok mindenkinél.
Nézem egy gyûrt fotónkat, a földön hever,
Aztán felkapja lágyan a szél.
Concerto ao Anoitecer
Pôr do sol brilhante sobre o palco,
Onde milhares esperam pelo show.
Atrás das cortinas, um senhor mais velho
Balança a cabeça e se serve mais um pouco.
Dez mil corações batem juntos,
O som explode e estilhaços voam.
Na noite iluminada, dez mil cadeiras
Parecem se curvar em união.
No final, a mágica se desfaz com um gesto,
Do palco de volta ao chão.
A mancha do jornal brilha, tudo está vazio,
Essa noite se foi para sempre.
No mundo há tanta gente,
E eu estou mais cansado que todo mundo.
Olho uma foto amassada nossa, jogada no chão,
Então o vento a levanta suavemente.