Égi vándor
Úgy indultam el, hogy tudtam, hosszú lesz az út
Nem jelentett jövőt a kettészakadt múlt
Kötözték kezem-lábam buzgó jóslatok
Maradjak veszteg, messze úgysem juthatok
Nem tarthatott vissza engem senki sem
Az életemen kívül nem volt mit vesztenem
A szürke felhőket rég elfújta a szél
A megtett útról már a hírmondó beszél
Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél
Ott jártam én, hol eddig senki se járt
A napközelben senki nem ismer határt
Vakító fénysugártól káprázik szemed
És minden lépésedért meg kell küzdened
Sarkamról lerázom a csillagok porát
Tejfehér ködben indulok tovább
Napfoltos arcom az égnek fordítom
Kilenc bolygó súlyát tartom vállamon
Csillagok útján, csillagok útján
Oly távol, messze még a cél
Csillagok útján, csillagok útján
Meghal, ki továbbmenni fél
Caminho das Estrelas
Eu parti sabendo que a jornada seria longa
O passado dividido não trazia futuro algum
Amarraram minhas mãos e pés com profecias fervorosas
Ficar parado não adiantava, longe eu não chegaria
Ninguém poderia me segurar, não
Além da minha vida, nada mais tinha a perder
As nuvens cinzentas já foram levadas pelo vento
Sobre o caminho percorrido, já se fala por aí
Caminho das estrelas, caminho das estrelas
Tão longe, ainda distante o objetivo
Caminho das estrelas, caminho das estrelas
Morre quem tem medo de seguir em frente
Estive onde ninguém jamais esteve
No calor do sol, ninguém conhece limites
Teus olhos ofuscados pela luz brilhante
E por cada passo, você terá que lutar
Do meu calcanhar, eu sacudo a poeira das estrelas
Em meio à névoa branca, sigo adiante
Meu rosto manchado de sol, eu ergo ao céu
Carrego o peso de nove planetas sobre meus ombros
Caminho das estrelas, caminho das estrelas
Tão longe, ainda distante o objetivo
Caminho das estrelas, caminho das estrelas
Morre quem tem medo de seguir em frente