395px

Entre os Túmulos

Öröm

Sírok között

A fájdalom, mely fogva tart... lassan felemészt...
S a csillagok megfeketedett szemeikkel nézik létem megbújva a felhõk mögött.
A sírokat látva szenvedéssel megtelt szemeim könnyeket hullatnak...
A vágy könnyeit. Bánattal telt lelkek otthona... elrejtve mélyen bennem.
Leírhatatlanul szép a táj... mely már nem emlékszik, de érez.
A fák vén karjai óvják a fény hamis illúzióitól...
S ringatják szürke gyermekeiket idõtlen idõkig...
Várva az üresség gyönyörû ajándékára.
A köd is tiszteletét teszi a szelek által átjárt világban…
Selymes hideg érintése átfonja síró lelkem, mint egy anya remegõ ajkai
Melyek búcsúzóul meleg szavakat ejtenek haldokló magjához.
Bizakodva görnyedek egy fa tövében… hogy karjai egyszer engem is megérintenek
S szürke gyermekekén ringatnak… s óvnak.
Míg az üresség át nem adja gyönyörû ajándékát.

Entre os Túmulos

A dor que me aprisiona... lentamente me consome...
E as estrelas, com seus olhos escurecidos, observam minha vida escondida atrás das nuvens.
Ao ver os túmulos, meus olhos cheios de sofrimento derramam lágrimas...
As lágrimas do desejo. O lar das almas atormentadas... escondido profundamente em mim.
A paisagem é indescritivelmente bela... que já não se lembra, mas sente.
As velhas braços das árvores protegem das falsas ilusões da luz...
E embalam seus filhos cinzentos por tempos sem fim...
Esperando pelo lindo presente do vazio.
A névoa também presta sua homenagem ao mundo atravessado pelos ventos...
O toque sedoso e frio envolve minha alma chorosa, como os lábios trêmulos de uma mãe
Que, em despedida, pronuncia palavras quentes ao seu filho moribundo.
Com esperança, me curvo sob uma árvore... para que seus braços um dia também me toquem
E me embalem como uma criança cinza... e me protejam.
Até que o vazio me ofereça seu lindo presente.

Composição: