Egyszer

Uma Vez

Egyszer

Ah, como a dor me abraça, sinto a risada do sofrimento na minha alma... e sei que ainda estou vivo.Ahogy átölel a fájdalom, érzem a szenvedés kacaját a lelkemben... és tudom, hogy még élek.

Lá longe, atrás das colinas, a névoa desce do infinito, cobrindo os passados consumidos dos mortos.Távol a dombok mögött homály ereszkedik a végtelenbõl, és beborítja a holtak felemésztett múltjait.
Sei que estão me esperando... e sabem que eu espero. Agora choro porque tudo ao meu redor dói.Tudom, hogy várnak... s tudják, hogy várom. Most sírok mert körülöttem minden fáj.
O passado sempre me lembra, porque adora ver meu contorcer...A múlt mindig emlékeztet, mert szereti nézni a vonaglásom...

Enquanto minha alma anseia tremendo pelas colinas, meu corpo me prende e me tortura.Ahogy lelkem remegve vágyódik a dombok mögé, de testem fogva tartja és kínozza.
As estrelas também olham tristes para o universo... para sempre.A csillagok is szomorúan néznek bele az univerzumba... örökké.
Esse é o destino delas... e elas sabem. Talvez em breve minha alma se liberte da prisão do meu corpo,Ez a sorsuk... és tudják. Talán hamarosan lelkem kiszabadul testem fogságából,
e gritando desça ao centro do espaço e do tempo. E lá estarei cercado pela minha solidão...és sikoltva alászáll a tér és idõ origójába. És ott lesz körbevéve a magányommal...
Estado negro e vazio. E o passado, que não me lembro, irá torturar outros... e eu serei feliz...Fekete, üres állapot. S a múlt melyre nem emlékszem mást kínoz majd... és én boldog leszek...

Eu e minha solidão.Én és a magányom.