Az elmúlás kertjében
Halott virágok,
Csendes fohászok,
Nem hozhat békét,
A részvét
Kõtestû angyal,
Néz fel az égre,
Arcán a bánat,
Kõszárnyak nem szállnak
Kereszten csendben,
Vérzõ márvány-isten,
Arcáról peregnek,
A könnyek
Nevek elmosódva,
Korhadt kereszten,
Szegényes dombok,
Nincs igazság itt sem...
Néma ezüst holdfény fenn,
AZ Öröklét Örökös Csendjében
Csak a szél és én jár benn,
AZ Elmúlás Szomorú Kertjében
Kiégett mécses,
Gyertyák a földön,
Nem számít semmit,
Testbõl épült börtön...
Néma ezüst holdfény fenn...
No Jardim da Morte
Flores mortas,
Sussurros silenciosos,
Não trazem paz,
A compaixão
Anjo de pedra,
Olha para o céu,
Com a tristeza no rosto,
As asas de pedra não voam
Em silêncio na cruz,
Deus mármore sangrando,
As lágrimas caem
De seu rosto.
Nomes borrados,
Na cruz podre,
Colinas miseráveis,
Não há justiça aqui também...
Silenciosa luz da lua prateada lá em cima,
NO Silêncio Eterno da Eternidade
Só o vento e eu vagamos por aqui,
NO Jardim Triste da Morte.
Candeiro apagado,
Velas no chão,
Nada importa,
Uma prisão feita de carne...
Silenciosa luz da lua prateada lá em cima...