Az elmúlás kertjében

No Jardim da Morte

Az elmúlás kertjében

Flores mortas,Halott virágok,
Sussurros silenciosos,Csendes fohászok,
Não trazem paz,Nem hozhat békét,
A compaixãoA részvét
Anjo de pedra,Kõtestû angyal,
Olha para o céu,Néz fel az égre,
Com a tristeza no rosto,Arcán a bánat,
As asas de pedra não voamKõszárnyak nem szállnak
Em silêncio na cruz,Kereszten csendben,
Deus mármore sangrando,Vérzõ márvány-isten,
As lágrimas caemArcáról peregnek,
De seu rosto.A könnyek
Nomes borrados,Nevek elmosódva,
Na cruz podre,Korhadt kereszten,
Colinas miseráveis,Szegényes dombok,
Não há justiça aqui também...Nincs igazság itt sem...

Silenciosa luz da lua prateada lá em cima,Néma ezüst holdfény fenn,
NO Silêncio Eterno da EternidadeAZ Öröklét Örökös Csendjében
Só o vento e eu vagamos por aqui,Csak a szél és én jár benn,
NO Jardim Triste da Morte.AZ Elmúlás Szomorú Kertjében

Candeiro apagado,Kiégett mécses,
Velas no chão,Gyertyák a földön,
Nada importa,Nem számít semmit,
Uma prisão feita de carne...Testbõl épült börtön...

Silenciosa luz da lua prateada lá em cima...Néma ezüst holdfény fenn...