Egyedül
Parkokban, padokon,
Mozikban, buszokon,
Néha csak, úgy melléd ül,
Egy-egy arc egyedül.
Száz ünnep néma hangját,
Ezer csend gyûlölt dalát - hallottad -
Szemükben tisztán láttad,
Az álmatlan éjszakákat.
Elfogy a Fény, az összes Remény,
Messze kerül, az Érzés kihûl.
A nagy tömegben, mint vad tengerben,
Magányos szigetként élsz egyedül.
Utcákon, házakban,
Közelben, távolban
Mint furcsa Törzs, csodát vár,
Fohászuk égre száll.
Szorongás szürke szárnyát,
Vágyaik suttogását - hallottad -
Arcukon tisztán láttad,
Eltitkolt álmaikat.
Elfogy a Fény...
Sozinho
Nos parques, nos bancos,
Nos cinemas, nos ônibus,
Às vezes só, senta ao meu lado,
Um rosto solitário.
Cem festas, o som mudo,
Mil canções de silêncio - você ouviu -
Nos olhos deles, você viu claramente,
As noites sem sono.
A Luz se apaga, toda a Esperança,
Fica distante, a Sensação esfria.
Na grande multidão, como em um mar bravo,
Você vive sozinho como uma ilha.
Nas ruas, nas casas,
Perto, longe,
Como uma tribo estranha, esperando um milagre,
Sua prece sobe ao céu.
A ansiedade com suas asas cinzas,
O sussurro dos desejos - você ouviu -
No rosto deles, você viu claramente,
Seus sonhos ocultos.
A Luz se apaga...