Ezer Év
Elindultak fényes csillagösvénytõl
A hosszú útra messzi õsi földrõl
Dícsõségünk, Árpád vezér büszke népe
Ezer évünk példa tisztességre
Vérük adták az új honért
Az õsi vért... igen!
Véres félhold, görbekarmú éhes sas
Sötét zászlók, majd a vörös csillag
Jöttek sorban, népünk hajtották igába
Tépett sorsunk nincs ki összevarrja
Földanya vigyáz majd reánk
Ez a hazánk!
Az idõ múlt, és fordult a viág
A történetet újra írták
Itt maradt egyedül ez az ország
És nem érti más szavát
Miért tûrjük mások igazát
Hogy becsületünk megalázzák?
Miért hagyjuk, hogy eltapossák
A bölcsõnk otthonát?
Földanya vigyáz majd reánk
Ez a hazánk!
Az idõ múlt, és fordult a viág
A történetet újra írták
Itt maradt egyedül ez az ország
És nem érti más szavát
Miért tûrjük mások igazát
Hogy becsületünk megalázzák?
Miért hagyjuk, hogy eltapossák
A bölcsõnk otthonát?
Mil Anos
Partiram do caminho das estrelas brilhantes
Para a longa jornada de uma terra antiga
Nossa glória, o orgulhoso povo de Árpád
Mil anos de exemplo de dignidade
Derramaram seu sangue pela nova pátria
O sangue ancestral... sim!
Meia-lua sangrenta, águia faminta de garras tortas
Bandeiras escuras, depois a estrela vermelha
Vieram em fila, nosso povo foi colocado na linha
Nosso destino rasgado, ninguém o costura
Mãe Terra cuidará de nós
Esta é a nossa pátria!
O tempo passou, e o mundo virou
A história foi reescrita
Este país ficou sozinho
E não entende a língua dos outros
Por que suportamos a verdade dos outros
Para que nossa honra seja humilhada?
Por que deixamos que pisem
O lar do nosso berço?
Mãe Terra cuidará de nós
Esta é a nossa pátria!
O tempo passou, e o mundo virou
A história foi reescrita
Este país ficou sozinho
E não entende a língua dos outros
Por que suportamos a verdade dos outros
Para que nossa honra seja humilhada?
Por que deixamos que pisem
O lar do nosso berço?