Nincs Menedék
Nincs menedék
Mikor a nap leszállt a hegy mögött
A szívembe bánat költözött és fájt
A városban a fények kigyúltak
A csend katonái visszavonultak hozzám
Az utcákat jártam a titkot keresve
és vártam, hogy legyõzzön végre az este már
Tudtam, hogy ennek is vége lesz egyszer
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver
és nem kell már a nyár.
Aranyba foglalt minket az idõ
de inkább kéne már egy igazi nõ,
Éjjel az vágyak mind elhulltak
az álmok az agyból kiszabadultak
Rohad a hús és ma elhal a vágy
Egyedül, mégis egyedül vagyok
Arccal a falnak fordulok és megyek tovább
de csak a semmi vár.
Nézem a holdat, az alkohol forgat
Ott van a testem, nincs ami fáj
Tízezer álom az álomhatáron
Nincsenek órák és nincs akadály
A halál nem él, mégis visszatér
Mint a nyár után hozzám az igazi tél.
Fogynak az órák, nincsen elég
Nézem a holdat, nincs menedék
Tízezer álom, tízezer év
Hiába minden, mert nincsen elég menedék
Nekem
Nincs mit vesztenem
Nem elég nekem,
Kedvesem
Ember a földön és ember az égben
Istent hívja, de mind a sötétben vár
Túl sok a fény és túl sok az eszme
Jézus tudta, de õ már messze jár.
És ha fáj a szív, majd nélküle élek tovább
Ha százezerbõl senki se tudja
Senki se érti, hogy nem bírom már
Nem bírhatom tovább.
Sem Refúgio
Sem refúgio
Quando o sol se pôs atrás da montanha
A tristeza se instalou no meu coração e doeu
As luzes da cidade se acenderam
Os soldados do silêncio se retiraram para perto de mim
Percorri as ruas em busca do segredo
E esperei que a noite finalmente me dominasse
Sabia que isso também teria um fim um dia
Um suicida não precisa de arma
E o verão já não é necessário.
O tempo nos aprisionou em ouro
Mas eu preferiria uma mulher de verdade
À noite, todos os desejos se desfizeram
Os sonhos escaparam da mente
A carne apodrece e hoje o desejo morre
Sozinho, ainda assim estou sozinho
Viro o rosto para a parede e sigo em frente
Mas só o nada me espera.
Olho para a lua, o álcool me gira
Meu corpo está ali, não há dor
Dez mil sonhos na fronteira do sonho
Não há relógios e não há barreiras
A morte não vive, mas ainda assim retorna
Como o verdadeiro inverno que vem após o verão.
As horas estão se esgotando, não há o suficiente
Olho para a lua, não há refúgio
Dez mil sonhos, dez mil anos
De nada adianta, pois não há refúgio suficiente
Para mim
Não tenho nada a perder
Não é suficiente para mim,
Meu amor
Homem na terra e homem no céu
Clama a Deus, mas todos esperam na escuridão
Há luz demais e ideias demais
Jesus sabia, mas ele já está longe.
E se o coração dói, eu seguirei vivendo sem ele
Se de cem mil ninguém souber
Ninguém entende que não aguento mais
Não posso suportar mais.