Hív a Végtelen
Remeg a kéz, pár sor az egész,
Bárcsak tudnád, hogy fáj nekem,
De érzem, meg kell tennem.
Holnap könnyebb lesz már,
Csak aludj még kicsi lány, aludj még kicsi lány.
Vágyom rád, még mindig, mint akkor rég,
Fáj még száz szép emlék - még bennem él, de mennem kell.
Fenn az égen, egy csillag, majd elvezet hozzám,
De hív a végtelen, ugye mindig gondolsz rám.
Remeg a kéz, e pár sor a papírról rám visszanéz,
Most minden olyan csendes.
Csak aludj mélyen kedves.
Talán rólam álmodsz, de én már...
Tőled távol járok már.
Chame do Infinito
Aperto de mãos, algumas linhas sobre o todo,
Eu gostaria de saber que me dói
Mas eu sinto que tenho que fazer.
Amanhã será mais fácil agora,
Basta ir dormir as meninas ainda pequenas, as meninas ainda vão dormir.
Eu espero por você, ainda gosto dela há muito tempo,
Dói mesmo centenas de belas memórias - ainda vivos em mim, mas eu tenho que ir.
No céu, uma estrela vai me guiar,
Mas as chamadas intermináveis, você ainda pensa em mim.
Aperto de mãos, estas poucas linhas da parte traseira do papel para mim,
Agora tudo está em silêncio.
Apenas bom sono profundo.
Talvez você sonha comigo, mas eu tenho ...
Eu me afastar de você agora.