Isten Kardja
Volt a szittya királyoknak
Egy kardja az istenektõl
Hogy az összes népek felett
Uralkodjék mindenestõl
Csodás kardjuk úgy elveszett
A múlt homályában
Hogy csupán a vének tudták
Kardjuk még a világon van.
Öreg bölcsek mondogatták:
"Kutassátok Isten kardját,
Mert az lesz a világ ura
Ki markolja markolatját"
Isteneknek csodás kardját
Kereste a világ népe
Keresték és elfeledték,
Soká nem tudtak felõle.
Mígnem egyszer Attilának, nagy királynak édesanyja
Álmot látott miben lángolt Isteneknek õsi kardja
Tudta rögtön nem véletlen ha a csodát birtokolja
Csak úgy lehet fia király ha a kardot fia fogja.
Történt egyszer hogy egy pásztor
A tinóit legeltette
S látja fényes lángnyelv villan
Ki a földbõl épp elõtte
Kihúzza a kardot gyorsan
Attilához lohol vele:
"Ezt a csodát neked hoztam
Fényeskedjék Urunk neve!"
Attila a fegyverért nyúlt
Csodák kardját megmarkolta
Négy táj felé vágott vele,
S vadul, büszkén kiálltotta :
A Espada de Deus
Volta aos reis da estepes
Uma espada dos deuses
Para que sobre todos os povos
Possa reinar por completo
Sua espada maravilhosa se perdeu
Na névoa do passado
Que apenas os anciãos sabiam
Que sua espada ainda está no mundo.
Velhos sábios diziam:
"Busquem a espada de Deus,
Pois será o senhor do mundo
Quem segurar seu punho"
A espada maravilhosa dos deuses
Era o que o povo buscava
Procuraram e esqueceram,
Por muito tempo não souberam sobre ela.
Até que um dia a mãe de Atila, o grande rei
Teve um sonho onde ardia a antiga espada dos deuses
Sabia logo que não era por acaso se possuía o milagre
Só poderia ser rei se seu filho segurasse a espada.
Certa vez, um pastor
Estava pastoreando seus bezerros
E viu uma língua de fogo brilhante
Que surgia do chão bem diante dele
Ele puxou a espada rapidamente
E correu até Atila:
"Trouxe essa maravilha para você
Que o nome do nosso Senhor brilhe!"
Atila estendeu a mão pela arma
A espada dos milagres agarrou
Cortou para os quatro cantos,
E gritou feroz e orgulhoso: