395px

Máquinas Moleculares

Thy Catafalque

Molekuláris Gépezetek

Szénizotóp, szénizotóp,
süss fel!

Szénizotópmalom karjai járnak
új Nanováros fényeinél,
járnak és járnak és szintetizálnak,
éljen a Haladás, éljen a Fény!

Hidrogénhíd tör a tiszta jövõbe!
Elõre, elõre!
Héjakra, gyûrûkre, mezonmezõre!
Elõre, elõre!
Hallgatag szénmedence népe,
elõre, mind elõre!

De tûnt idõ, te merre bolyongsz az anyagban?
Visszatérsz-e még a nyüzsgõ szálakon?
Rétegek, halmazok, iramló pályák,
ez vagyok én, és ez itt az otthonom.

Róka hasa telelõ, mélyén folyik az idõ,
alvó libalegelõ, zúgó libalegelõ.
Kádam vizén a hajó, bentrõl szól egy rádió -
éjjel anya hallható, nappal apa hogyha jó az adó.

Róka hasa telelõ, felhõn gurul az idõ,
halkan rezeg a mezõ mélyén valami erõ.
Este leesik a hó, csend van, kiköt a hajó.
Lámpás téli kikötõ mélyén molekula nõ idebenn.

Mint ahogy látjuk, apró, molekuláris gépek azok,
amelyek ezt a mozgást végzik.
Hangsúlyozom mégegyszer, a molekulák szintjén
egy sejtben nyolcmilliárd fehérjemolekula fordul elõ
és ezek a parányi kis gépek végzik összehangoltan a mozgásokat.

Fordul a gép!

A vágtató ló mozgása esetén az izomrostokban fehérjék,
az aktin- és miozinszálak egymásra csúszása idézi elõ a mozgást tulajdonképpen,
és akkor is, amikor felemelem a kezemet, az izmaimban, az izomsejtekben
ezek a fehérjeszálak csúsznak egymásba.

Fordul a gép,
Folyik el az élet.

És ezek a másodlagos kölcsönhatások szobahõmérsékleten, tehát az élet hõmérsékletén
örökösen felhasadnak a hõmozgás energiája folytán, de csak egy-egy kötés hasad fel,
tehát maga a szerkezet fennmarad egységesen, ugyanakkor bizonyos elemei képesek
elég jelentõs atomi szintû mozgásokra.
Ennek a következménye az az elõzõ ábrán szemléltetett
nyüzsgés, mozgás, amit láttunk.
Tehát a fehérjék térszerkezete örökös nyüzsgésben van
szobahõmérsékleten, és ez a fajta flexibilitás teszi lehetõvé azt, hogy a fehérjék, mint
molekuláris gépek, atomi mozgások végrehajtására képesek.

Máquinas Moleculares

Isótopo de carbono, isótopo de carbono,
brilhe!

Os braços do moinho de isótopo de carbono giram
nas luzes da nova cidade,
giram e giram e sintetizam,
viva o Progresso, viva a Luz!

A ponte de hidrogênio quebra o futuro limpo!
Avante, avante!
Para as águias, para os anéis, para o campo de mésons!
Avante, avante!
Povo da bacia de carbono silenciosa,
avante, todos avante!

Mas tempo perdido, para onde você vagueia na matéria?
Você ainda vai voltar pelos fios pulsantes?
Camadas, agregados, trajetórias velozes,
esse sou eu, e aqui é minha casa.

Barriga de raposa hibernando, o tempo flui em seu interior,
pastagem de gansos adormecida, pastagem de gansos zumbindo.
No rio da minha lagoa, um rádio toca de dentro -
à noite, a mãe é ouvida, de dia, o pai se o sinal estiver bom.

Barriga de raposa hibernando, o tempo rola nas nuvens,
algo vibra suavemente no fundo do campo.
À noite, a neve cai, silêncio, o barco atraca.
No fundo do porto de inverno, uma molécula cresce aqui dentro.

Como podemos ver, são pequenas máquinas moleculares,
que realizam esse movimento.
Reforço mais uma vez, no nível das moléculas
em uma célula, oito bilhões de moléculas de proteína aparecem
e essas pequenas máquinas realizam os movimentos de forma coordenada.

A máquina gira!

No movimento do cavalo galopante, nas fibras musculares, proteínas,
as cadeias de actina e miosina deslizam uma sobre a outra, provocando o movimento,
e mesmo quando levanto a mão, em meus músculos, nas células musculares,
essas cadeias de proteínas se entrelaçam.

A máquina gira,
a vida flui.

E essas interações secundárias à temperatura ambiente, ou seja, à temperatura da vida,
se rompem eternamente devido à energia do movimento térmico, mas apenas uma ligação se rompe,
portanto, a estrutura se mantém unificada, ao mesmo tempo que certos elementos são capazes
de movimentos atômicos bastante significativos.
A consequência disso é a agitação,
movimento, que vimos na figura anterior.
Portanto, a estrutura espacial das proteínas está em constante agitação
à temperatura ambiente, e esse tipo de flexibilidade permite que as proteínas, como
máquinas moleculares, sejam capazes de realizar movimentos atômicos.

Composição: