Õszi Varázslok
Kelõ fények parazsából
lüktet a lélek, lüktet a lélek,
zöld résekben születnek csak
szertehajló messzeségek csendjei.
Átvágtassunk tûnt kerteken,
nincsen bûn, ugye nincsen bûn -
Új ruhában, hosszú sálban
álmodón és nagyszemûn röpüljünk.
Általmenjünk hét tengeren
vad hajók, mi vad hajók,
csatos könyvbe fessünk mindent
úgy legyünk mi varázslók.
És nagy szívekbe kopogtassunk
õszökön, hej õszökön!
Feküdj mellém, halott lányka,
suttogd most, hogy visszajön minden.
Feitiços de Outono
Das brasas da luz que brilha
bate a alma, bate a alma,
nas fendas verdes só nascem
os silêncios das distâncias que se espalham.
Vamos atravessar jardins perdidos,
não há pecado, não há pecado -
em roupas novas, com um longo cachecol
sonhando e com olhos grandes, vamos voar.
Vamos passar por sete mares
barcos selvagens, barcos selvagens,
naquele livro encadernado vamos pintar tudo
assim seremos feiticeiros.
E vamos bater em grandes corações
nos outonos, ei, nos outonos!
Deite-se ao meu lado, menina morta,
sussurre agora que tudo vai voltar.