Az Õsanya Szól Ivadékaihoz
Az Õsanya Szól Ivadékaihoz
Az Õsanya szól ivadékaihoz
Ösvényteken csend és homály legyen
Árnyék-párta simuljon sírotokra,
Tovább-lengõ fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.
Lámpa lámpát érint az asztalon,
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad,
Közéjük mégis árny karéja horpad,
Ott a vakon-látó bogár oson.
Sugárban, én ezer makacs szülöttem,
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél,
Mint légbe sarat öntõ sûrû ködben,
Hol görcs kérgekbõl pillog a veszély,
Míg rádlel ködöt tépõ gyors körökben
A legvégsõ, feloldó, korom éj.
A medve-õs
Az elmaradt násszal szívében,
Mélyben hol majom-árny sivít,
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.
A hyperboreus az éjben
Bundafejtõ kést élesít,
Dalolja medve õseit
S megöli gyermeki-serényen.
Nagy szelleme békésen él
Örök télben övéinel,
Melegülnek lenyúzott bõrén.
Az angyalon szikráz a dér,
Így várja, gyúl-e felszökõ fény,
Talán egy rovar szárnyfedõjén.
A Voz da Mãe para Seus Filhos
A Voz da Mãe para Seus Filhos
A Mãe fala para seus filhos
Que haja silêncio e escuridão nos caminhos
Que sombras se acomodem sobre seus túmulos,
Que suas trilhas os levem de volta
Para a completa escuridão, além das luzes que dançam.
Luz toca luz na mesa,
Muitos lustres ondulados se fundem,
Entre eles, uma sombra se curva,
Ali, o inseto cego se esgueira.
Em raios, eu sou mil filhos teimosos,
Muitos profanados, assim como você bebe e come,
Como se despejasse lama no ar denso,
Onde a casca tensa pisca o perigo,
Enquanto a névoa se rasga em círculos rápidos
Na última, dissolvente, noite de breu.
O ancestral urso
Com o casamento perdido em seu coração,
No fundo onde a sombra do macaco grita,
O urso buscava os passos sábios
De um dos meus anjos.
O hiperbóreo na noite
Afiando a faca de peles,
Canta sobre os ancestrais dos ursos
E mata com zelo infantil.
Seu grande espírito vive pacificamente
Na eterna neve de seus,
Aquecendo-se em sua pele despelada.
No anjo brilha a geada,
Assim espera, se a luz ascendente vai acender,
Talvez na asa de um inseto.