Eleven Tűz
Lángok húznak a mélybe
Sosem volt csendességbe
Éltető méreg, eleven tűz rohan át
Ereimben feloldódva
Perzselő láthatár
Táncoló tűzvermek, vetett árnyak
Határtalansága a téli sárba úszik át
Felhasítják elkérgesült lényem
Mámoros álmok viharai
Füstillatú hideg messzeségben
Az elfagyott, eleven-halott némaságban
Örök szunnyadás fészke vár
Langymeleg halál ízét ontja
Ajkaim véres átkán
A mélybe vonz egy sötét láng
Időtlenségbe hajló idő
Szertefoszló órák a távolság ölén
Az örök zuhanás síkjain
A fájdalom elázott földjein
Mélyebbre, s mélyebbre visznek
Míg fekszem a végtelen ürességben
Lángok nyaldossák kihűlt testem
Onze fogo
Chamas são atraídas para as profundezas
Ele nunca ficou calado
Um veneno vivo, um fogo vivo correndo
Dissolvido nos meus olhos
Horizonte escaldante
Dançando fogos de artifício, sombras
Seu infinito nada na lama do inverno
Minha criatura rachada está rachando
Tempestades de tempestades
Cheirar a frio à distância
O congelado, vivo e morto em silêncio
Castelo eterno do ninho do por do sol
Sabor da morte de Langymeleg
Meus lábios em maldição sangrenta
Uma chama escura atrai as profundezas
Tempo em obsessão
Muitos relógios ao redor da distância
O plano da queda eterna
A dor nas terras aterradas
Mais profundo e profundo
Enquanto eu me deito no vazio infinito
Chamas lamber meu corpo frio