Fények
Élj, és tedd, mit a környezet kíván
És életed színesbõl szürkére vált
Állsz, ahogy állsz, és lábaid bírják a súlyt
Míg az álnokság föléd nem nõ
Hát törj ki, annyi élmény vár rád
Ne szenvedj egy életben két halált
Nyílj ki, és lásd, más úton jársz
Széttépett álmok közt nem nõ virág
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtõje
Mindig köztünk jár és fél, mert az
Emberek elõtt felvillant egy gyönyörû, tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség
Ki a fényben vár rám, tûzbõl van tán
És néz, szemében villámló kékség
Így ad reményt, hogy folytassuk még, ne félj!
Egy táncot jársz, végzetest, kínzót
Mit átformál, meggyaláz, kétségbe ránt
De két végzet vár, láss tisztán végre!
Kergesd el azt, mi a mélységben vár!
Véred ne folyjon hiába, mert
Egy dallam jár körbe, meghalni kár érte
Nyílj ki és láss, mi itt várunk rád!
Ember vagy, tervezz, és szebb jönõt látsz!
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtõje
Mindig köztünk jár és fél, mert az
Emberek elõtt felvillant egy gyönyörû, tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség
Ki a fényben vár rám, tûzbõl van tán
És néz, szemében villámló kékség
Így olvad szét egy új életért
Üvöltõ szél ragad el, ha nem figyelsz rá
Szétszed az õrült világ
Otthonoddá válik a sivár lét, és
Egy vágy se tekint rád
Mindenki saját magával jár
Egy kép, vágyak közt elbújó szépség
Így olvad szét egy új életért
Luzes
Viva e faça o que o ambiente pede
E sua vida vai de colorido a cinza
Você está parado, do jeito que está, e seus pés aguentam o peso
Até que a hipocrisia cresça sobre você
Então quebre isso, tantas experiências te esperam
Não sofra uma vida com duas mortes
Abra-se e veja, você está em outro caminho
Entre sonhos despedaçados, flores não vão crescer
O pesadelo da rotina cinza, criador da monotonia entediante
Sempre está entre nós e tem medo, porque
Diante das pessoas surgiu uma beleza linda, pura, afiada
Uma imagem, beleza que se esconde entre desejos
Quem está na luz espera por mim, talvez seja de fogo
E olha, com um azul relampejante em seus olhos
Assim dá esperança para continuarmos, não tenha medo!
Você dança, um destino cruel, torturante
Que transforma, profana, arrasta para a dúvida
Mas dois destinos esperam, veja claramente agora!
Afaste o que espera nas profundezas!
Que seu sangue não flua em vão, porque
Uma melodia circula, morrer por isso é um desperdício
Abra-se e veja o que estamos esperando por você!
Você é humano, planeje, e verá um futuro mais bonito!
O pesadelo da rotina cinza, criador da monotonia entediante
Sempre está entre nós e tem medo, porque
Diante das pessoas surgiu uma beleza linda, pura, afiada
Uma imagem, beleza que se esconde entre desejos
Quem está na luz espera por mim, talvez seja de fogo
E olha, com um azul relampejante em seus olhos
Assim derrete-se por uma nova vida
O vento uivante te arrasta, se você não prestar atenção
Desmonta o mundo louco
A existência árida se torna sua casa, e
Nenhum desejo olha para você
Todo mundo caminha consigo mesmo
Uma imagem, beleza que se esconde entre desejos
Assim derrete-se por uma nova vida.