Öregmocsár
Öreg mocsár - vén lélek
Idõtlen, s végtelen.
Bûzét viszik a szelek,
Földjében kín terem.
Szemében nincsen élet,
Szemében nincsen fény,
Szemébõl néz egy vénhedt,
Egy bûzös halott lény.
Vénség árad belõle,
S kortalan rothadás.
Élet elfordult tõle,
S a léte haldoklás.
Fájdalom, s örök élet
Egyé lett õvele
Tagadva minden szépet
Sikít szelleme.
Korhadó, öreg fái,
Mint elesett harcosok;
S szakadt, kopott ruhái -
A mocsári mocsok.
Öreg mocsár - az álom
Csendes és oly üres.
Állóvizében fájdalom
És néma szenvedés.
Pântano Velho
Pântano velho - alma cansada
Sem tempo, e sem fim.
O vento leva seu fedor,
Na terra, dor se forma.
Nos olhos não há vida,
Nos olhos não há luz,
De um velho que observa,
Um ser morto e fedorento.
A velhice emana dele,
E a podridão sem idade.
A vida se afastou,
E sua existência é um agonizar.
Dor e vida eterna
Se tornaram um só com ele
Negando toda beleza
O seu espírito grita.
Suas árvores apodrecidas,
Como guerreiros caídos;
E suas roupas rasgadas -
A sujeira do pântano.
Pântano velho - o sonho
Silencioso e tão vazio.
Em suas águas paradas, dor
E um sofrimento mudo.