Holdlény
Maga vagyok a hold.
Egy sápadt öreg holt.
Szememben nincsen fény...
Egy vénült õsi lény.
Magányos úton jár.
Erõt a könyvbe zár.
Halálon túli fény
Magához hív a lény
Erdõ, fagyos és szép.
A kapuján átlép.
Egyre lassul a szív,
S a lény egyre csak hív.
Feledett sötét hit
Teszi a rituáléit.
Titokzatos, s gyönyörû.
Vérrel írott a gonosz mû.
Feltárva vagyon fedele
Elszabadulva szelleme.
Terjed pestis és döghalál
A Sátán angyalokkal hál
Keresve eme õsi jelét
Felnyitja az a fedelét
S újra az égnek engedi,
S világot a gonosz elnyeli
Filha da Lua
Estou magoado com a lua.
Um velho morto e pálido.
Nos meus olhos não há luz...
Uma antiga criatura envelhecida.
Caminha por um caminho solitário.
Tranca a força no livro.
A luz além da morte
Chama a criatura para si.
Floresta, fria e bela.
Atravessa seu portão.
O coração desacelera,
E a criatura continua a chamar.
A fé esquecida e sombria
Realiza seus rituais.
Misteriosa e linda.
Escrita com sangue, a obra do mal.
Descoberta a tampa do tesouro
O espírito se solta.
A peste e a morte se espalham
O Satanás se deita com anjos.
Buscando este antigo sinal
A tampa se abre novamente
E entrega ao céu outra vez,
E o mundo é engolido pelo mal.