Erdély
Sötét hegyek õrt állnak
Sötét földre vigyáznak
Gonosz hegyek, szellemek
Gonosz földet rejtenek
Sötét erdõk legmélyén
Él egy vérre szomjas lény
Transzilvánia mély erdeje
Ami õt felkeltette
Mély álomból ébredtem
Sötétségbõl születtem
Gyûlölet az én utam
Sötétség az én utam
Istenhitben hazugság
Sötétségben igazság
Tiszta szívbõl gyûlölet
Felnyitja a fedelet
Kárpátia hegyei
Sötét éj gyermekei
Tárjátok ki lelketek
Sötét, gonosz szívetek
Forró vérre szomjazom
Emberhúsról álmodom
Lelkemben az éj sikolt
Bosszúvágyam majd megfojt
Éjjelente gyilkolok
Életbe halált hozok
Istenhívõk reszketnek
Sátánként emlegetnek
Nincsen sorsom, végzetem
Örök kín az életem
Tisztán gyûlölök mindent
Amit ember teremtett
Transilvânia
Montanhas escuras estão de guarda
Protegem a terra sombria
Montanhas malignas, espíritos
Escondem uma terra perversa
No fundo das florestas escuras
Vive uma criatura sedenta de sangue
A densa floresta da Transilvânia
Que a despertou
Acordei de um sono profundo
Nasci da escuridão
O ódio é meu caminho
A escuridão é meu caminho
Na fé em Deus, há mentiras
Na escuridão, há verdade
Do fundo do coração, ódio
Levanta a tampa
As montanhas da Carpatia
Filhos da noite sombria
Abram suas almas
Seus corações escuros e malignos
Eu anseio por sangue quente
Sonho com carne humana
Na minha alma, a noite grita
Meu desejo de vingança vai me sufocar
À noite, eu mato
Trago a morte à vida
Os fiéis tremem
Me chamam de Satanás
Não tenho destino, não tenho sorte
Minha vida é um eterno tormento
Eu odeio tudo com clareza
O que o homem criou