Hattyúdal
Azt hiszem jobb, ha nem bonyolítom
azt, hogy mit hiszek így mozdulatlanul,
hogy mi jár ebben a fejben egyhelyben
a magamfajta hát jobb, ha megtanul
gyorsan hallgatni és nyitott szemmel
lépést sem hagyni észrevétlenül
semmi esetlen esetlegesség
a kétkedés is végleg elkerül
Talán
Chorus:
A szürkéskék körzés lejjebb száll,
a szárnyakról hó hullik rám
A megfontolt november,
a tarkómba sóhajt,
nemsoká utolér, aggódni ráérek majd,
hogy miféle hűség ez
ha csak egyedül értem meg
vagy néha még magam sem
van-e még értelme
Chorus
A szélben van, hogy hallom
egy rég hallott hangon
pár giccses sort halkan
túl jól ismert dallam
Az, amit fűt rég
betakar, elfed
a felelősség
ami nem enged
hiszen alatta
beszakadok még
ahogy a fagyban
a túl vékony jég
A sor, ha volt, ma már
messze-messze jár
arra gondolok,
hogy ez milyen dolog
csak arra várok
végre megtaláljon
bármi meggyőzzön
amíg a kapukat őrzöm
Chorus
A szélben van, hogy hallom
egy rég hallott hangon
pár giccses sort halkan
túl jól ismert dallam
Círculo Cinza
Acho que é melhor não complicar
o que eu penso, assim parado,
que passa pela minha cabeça, aqui em pé
pessoas como eu é melhor aprender
rápido a escutar e com os olhos abertos
não deixar passar despercebido
nada desajeitado, talvez
até a dúvida se afasta de vez
Talvez
Refrão:
O círculo cinza desce,
as asas cobertas de neve caem sobre mim
O novembro ponderado,
respira em minha nuca,
logo me alcançará, vou me preocupar depois,
que tipo de frieza é essa
se só eu entendo
ou às vezes nem eu mesmo
será que ainda faz sentido
Refrão
No vento, às vezes ouço
uma voz que não escutava há tempos
alguns versos piegas sussurrando
uma melodia muito familiar
Aquilo que o fogo há muito
cobre, esconde
a responsabilidade
que não me solta
pois debaixo dela
eu ainda desmorono
como no frio
sobre o gelo muito fino
A linha, se existiu, hoje já
está muito, muito longe
penso sobre isso,
como é que é
só estou esperando
que finalmente me encontre
qualquer coisa que me convença
enquanto eu vigio os portões
Refrão
No vento, às vezes ouço
uma voz que não escutava há tempos
alguns versos piegas sussurrando
uma melodia muito familiar