Szvit 1. tétel: Ébredés

Acordar

Szvit 1. tétel: Ébredés

Eu sou a luz e o caminho,Én a fény vagyok és az út,
E o poço profundo e sem fim,És a végtelen mélyû kút,
E o mar de sons,És a hangok tengere,
E o começo do despertar.És az ébredés kezdete.

Olha o despertador: ele volta,Nézd az ébredõt: visszatér,
Na sua canoa balançando, chega à costa,Ringó csónakán partot ér,
Devagar tudo se encaixa,Lassan minden összeáll,
E a linha vai se afinando.S egyre vékonyabb lesz a szál.

A leve teia de aranha,A könnyû pókfonál,
Que tece sonhos,Mely szõne álmokat,
Mas agora um pequeno movimento,De most egy kis mozdulat,
E pronto, acabou, se rompeu.És kész, vége, elszakadt.

Agora que meu barco me deixou,Most, hogy csónakom itt hagyott,
Olho sonolento, onde estou.Nézem álmosan, hol vagyok.
Ali uma cadeira na frente da cama,Ott egy szék az ágy elõtt,
Além da janela, telhados.Túl a ablakon háztetõk.

O sol brilha no meu rosto,Szánt a napsugár arcomon,
Uma rádio toca, eu escuto,Szól egy rádió, hallgatom,
Mas mesmo assim me levanto,Aztán mégis felkelek,
O hábito dita meu passo.Megszokás szabja léptemet.

Continuo caminhando,Tovább lépkedek,
Já estou lá fora.Már ott kinn megyek.
Sonho, adeus pra você!álom, ég veled!
Bom dia, pessoas!Jó reggelt emberek!

Me chama, a luz me espera,Hív, vár a fény,
E uma nova esperança.És új remény.
Me impulsiona a vencer,Hajt az, hogy gyõzhetek,
Então, bom dia, pessoas!Hát jó reggelt, emberek!