Erdei Virág

Erdõ mélyén kis virág áll magányosan
Nem látta még napsugár, vár oly bánatosan
Nem látott napot még sosem
De a fák mesélték már hogy milyen
Szemébõl árad, árad a fény
S ha eljön az este, nyugodni tér

De jó nektek büszke fák, ti mindent láthattok:
Napot, felhõt, szivárványt, esti csillagot.
A sok szépbõl nemkem is hagyjatok,
Itt lenn a sötétben sápadt vagyok
Az életem rövid már: hervadok
It lent a sötétben meghalok

Hûvös szellõ fujdogál, lágy esõt szitál
A kis virág sirdogál - nincs reménye már
De álmában feljön a nap, szórja-szórja a sugarakat,
A fák olyan kicsik, mint õ, és köztük sok szép-szép virág nõ
De álmában feljön a nap szórja-szórja a sugarakat,
A fák olyan kicsik, mint õ, és köztük sok szép-szép virág nõ