Titkok A Sûrû Ködben

Segredos na Névoa

Titkok A Sûrû Ködben

Infinita e alta como uma muralhaVégtelenül magas falként
A névoa se ergue diante de mim.Tornyosul elõttem a köd.
Forma perfeita se cria,Tökéletes formát alkot,
Esconde segredos indecifráveis.Megfejthetetlen titkokat rejt.

Abre um caminho à minha frente,Megnyit elõttem egy ösvényt,
Que eu preciso percorrer.Melyen végig kell menjek.
Meus sentidos se atenuam,Tompulnak érzékszerveim,
Me entrego ao desconhecido...Átadom magam az ismeretlennek...

Vou me aprofundando...Egyre bentebb érek...
E a escuridão só aumenta...S egyre sötétebb van...
Sinto que já estive aqui,Úgy érzem már jártam itt,
Há muito tempo, em um mundo melhor.Réges rég, egy szebb világban.

Caio de joelhos pela dor que me atinge,Térdre esek a rám törõ fájdalomtól,
Milhões de memórias me torturam.Emlékképek milliói kínoznak.
Sinto a lâmina da espada em meu coração...Érzem szívemben a kard pengéjét...
Mas não foi agora que me feriu:De nem most hatolt belém:
E sim em uma era esquecida.Hanem egy elfeledett korban.
A névoa lentamente se dissipa do chãoA köd lassan felszáll a földrõl
Um novo mundo se revela diante de mimEgy új világ tárul ki elõttem
Uma tempestade de neve se agita, está escuroHóvihar tombol, sötét van
Estou feliz, voltei para casa!Boldog vagyok, újra hazatértem!