Fénytelen Lét

Existência Sem Luz

Fénytelen Lét

A voz da sensação abre a porta do destino,Őrzők szava a sors ajtaját,
Na humanidade e através do sonho,Emberségben és az álmon át,
Abre e fecha sem parar,Nyitja s zárja szüntelen,
O medo que queima os céus,Az egeket perzselő félelem,

E se chegar a hora em que eu morrer,S ha eljön a perc hogy majd meghalok,
E a estrela da minha alma já não brilhar,S a lelkem csillaga már nem ragyog,
Acaba todo o mel da minha vida,Elfogy az életem minden méze,
Penso se você ainda está viva,Arra gondolok te még élsz-e,

A vergonha do homem é a nudez,Ember szégyene meztelenség,
A ousadia das estrelas é a falta de luz,Csillagok daca fénytelenség,
Não me deixe ainda, vida que orienta,Ne hagyj még el, tájékozó élet,
Se a minha vergonha, a ousadia renasce,Ha szégyenem, dacom újra éled,

Ensina-me a beijar com teus lábios frios,Tanítson csókolni hideg ajkad,
Mastigue e cuspa meu rosto,Rágd meg, s köpd ki arcomat,
Teu ventre ardente acorda e embala,Tüzes öled ébreszt s altat,
Embriaga e cega o crepúsculo,Butít, s vakít az alkonyat,

Meu coração quente ainda quer,Akarja még forró szívem,
Ver teu corpo sem vergonha,Látni tested szégyentelen,
Você que foi de todos,Téged ki mindenkié voltál,
E ainda assim, altar intocado,S mégis érintetlen oltár,

Ensina-me a beijar com teus lábios frios,Tanítson csókolni hideg ajkad,
Mastigue e cuspa meu rosto,Rágd meg, s köpd ki arcomat,
Teu ventre ardente acorda e embala,Tüzes öled ébreszt s altat,
Embriaga e cega o crepúsculo.Butít, s vakít az alkonyat.