Szent László (versão I)

São László (versão I)

Szent László (versão I)

Monda Lajos, o grande rei:Monda Lajos, a nagy király:
Vá, meu servo, Laczfi Endre,Eredj szolgám, Laczfi Endre,
Mande ordens, como um raio,Küldj parancsot, mint a villám,
Amarre a pesada espada na cintura:Köss nehéz szablyát övedre:
Do tártaro vem grande perigoA tatártól nagy veszélyben
Rodando Moldávia, este é o fim:Forog Moldva, ez a véghely:
Que com você vá contra o tártaroA tatárra veled menjen
Dez mil cavaleiros székely.Tízezernyi lófő székely.

Laczfi Endre parte de Budá,Kél Budáról Laczfi Endre,
Rumo a Nagy-VáradVeszi útját Nagy-Váradnak
Pela terra de Kölestermő KunságKölestermő Kunság földén
Bons aliados passam;Jó csatlósi áthaladnak;
Pelas ruas de pedras de VáradVárad kövecses utcáin
As patas de aço de seus cavalos soam,Lovuk acél körme csattog,
Lá longe brilham muitas armas,Messze fénylik a sok fegyver,
Lá longe a terra treme sob eles.Messze döng a föld alattok.

László ouve na igreja,Hallja László a templomban,
À beira do rio Körös;Körösvíznek partja mellett;
A luz retorna aos seus olhos,Visszatér szemébe a fény,
O ar volta ao seu peito;Kebelébe a lehellet;
A tampa de pedra de seu caixãoKoporsója kőfedelét
Quase pesa três séculos:Nyomja szinte három század:
Já é hora de um poucoIdeje már egy kevéssé
Arejar a casa apertada.Szellőztetni a szűk házat.

Ele amarra a espada na bainhaKöti kardját tűszőjére
E segura o grande machado de guerra,S fogja a nagy csatabárdot,
Com o qual outrora no orienteMellyel egykor napkeleten
Fez tanto mal ao pagão;A pogánynak annyit ártott;
Ajusta a coroa que escorregouFélrebillent koronáját
Na têmpora;Halántékin igazítja;
- Já era quase meia-noite -- Éjféltájban lehetett már, -
Ele empurra a porta de ferro.A vasajtót feltaszítja.

E ele sai, indo para a praça,És megindul, ki, a térre,
E toma o caminho à direita,És irányát vészi jobbra,
Onde se destaca nas alturasHol magasan felsötétlik
A estátua de cavaleiro de bronze;Ércbül öntött lovagszobra;
De longe, o cavalo sente,Távolról megérzi a mén,
Relincha, assim o cumprimenta,Tombol, nyerít, úgy köszönti,
O grande cavalo de ferro se agitaMegrázkódik a nagy ércló
E derruba seu cavaleiro de ferro.S érclovagját földre dönti.

A ânsia de batalha espuma,Harci vágytól féke habzik,
Cava, relincha, expele fogo;Kapál, nyihog, lángot fúvall;
László se acomoda na selaLászló a nyeregbe zörren
E dá sinal com o esporão afiado;S jelt ad éles sarkantyúval;
Lá do alto, da base de pedra,Messze a magas talapról,
Lá de longe ele salta;A kőlábról messze szöktet;
Na montanha e no vale o cavaloHegyén völgyön viszi a ló
Leva o que já se foi há muito.A már rég elköltözöttet.

Um salto até o CalvárioEgy ugrás a Kalvária
E nove até o Rei Hágó;És kilenc a Királyhágó;
O székely selvagem e o csángóHallja körme csattogását
Ouvem o som de suas patas:A vad székely és a csángó:
Mas o cavalo e seu cavaleiroÁm a lovat és lovagját
Nenhum homem vivo pode ver;Élő ember nem láthatja;
Maravilhoso! mas maravilhasCsudálatos! de csudákat
Nasce da vontade de Deus.Szül az Isten akaratja.

Três dias inteiros em péHárom teljes álló napig
Laczfi lutou com o pagão;Vívott a pogánnyal Laczfi;
Não faltou o coração székely,Nem hiányzott a székely szív,
Mas poucos eram os guerreiros székely,De kevés a székely harcfi,
Enquanto o tártaro - mais que palha,Míg a tatár - több mint polyva,
Ou como a areia das planícies -Vagy mint a puszták fövénye -
Grita, dispara suas flechas,Sivalkodik, nyilát szórja,
Escurece a luz do sol.Besötétül a nap fénye.

Já o székely mal aguenta,Már a székely alig győzi,
Já a grande bandeira está em perigo;Már veszélyben a nagy zászló;
Mas ecoa o grito:De fölharsog a kiáltás:
"Senhor Deus e São László!""Uram Isten és Szent László!"
Como um leão, o székely,Mint oroszlán, ví a székely,
Apertado, mas não quebrado...Megszorítva, nem megtörve...
Agora na montanha, invisível,Most a bércen, láthatatlan,
Soa o casco do grande cavalo de ferro.Csattog a nagy ércló körme.