Kormos dombon vasárnap

Domingo na Colina Escura

Kormos dombon vasárnap

Domingo na colina escuraKormos dombon vasárnap

Vê, no pano empoeiradoLátod, füstös vászonban
se debate a colina com poços congeladosvergõdik a domb dermedõ kutakkal
é domingo!vasárnap van!
As mulheres caminhamasszonyok járják
pelo barro, pela terra marrom agoraa sáros, barna vidéket most
mas elas sabempedig tudják
que os mortos vigiamhogy virrasztanak a holtak
e batem os mortosés dörömbölnek a holtak
sob a terra pesada e enferrujadaa nehéz, rozsdás föld alatt
se a chuva cai muito jáha hull az esõ nagyon már
os mortos se esticam rangendonekifeszülnek nyikorogva a halottak

Mas elas não ouvemDe nem hallják
porque as mulheres são fortesmert az asszonyok erõsek
guardam em seus corações longas cartasszívükben hosszú leveleket õriznek
meninos perdidos e meninas pálidaskósza fiúkat és halvány lánykákat
não as incomode, névoa que passa!ne bántsd õket, ballagó homály!

Ai, onde está a leveza?Jaj, hol hát a könnyûség?
no seu cabelo escuro, no barranco úmidonyirkos árokban sötétlõ hajadban
maçã secaaszalt alma
cobertor de palhaszalmapokróc
vinho amarelosárga bor
e uma chama pálida surge nos fios negrosés sápadt tûz gyúlik a fekete szálakon
jogo dentro meus ossos ocosbeledobálom odvas csontjaim
estou friohideg vagyok

Assim vivemos nós, silenciosos, magrosÍgy élünk mi hangtalan, soványan
tremendo, assobiando a primeira neve da imensidão cegareszketõn dúdolva az elsõ hó vak végtelenségét
ela virá e o que restará entãoeljön az és mi marad akkor
do meu mundo de cabelos de corvo e voz suave?hollóhajú, halkszavú világom?