Hitetlen

Desconhecido

Hitetlen

A luz se foiRég elmúlt a fény
que me enganava, chamava, esperavaami áltatott, hívott, várt
Memória desbotada do desejoFakuló emlék a vágy
que me mantinha vivoami élt

De palavras espalhadasSzétszórt szavakból
se ergue o castelo, destruídoépül a vár, lerombolt
Além das ruínas, a esperança temeKépek romjain túl fél a remény
que ainda viveami él még
Espera para tomar formaVár, hogy alakot öltsön
Choraria, se alguém ouvisseSírna, ha hallaná bárki is
sua voz aquia hangját ideát

Como um sonho dolorosoFájó álomként
o desejo vive em mimbennem él a vágy
Na orgulhosa rocha,A büszke sziklán,
meu belo espírito estászép lelkemen áll
De lá, observa oOnnan néz le a
triste, cinza, vazio nadaszomorú, szürke, puszta semmibe
Às vezes sonho, aindaNéha álmodok, még
mesmo que doaakkor is, ha fáj

No meu sonho, ando em uma terra mais bonitaÁlmomban egy szebb földön járok
Eu voaria, eu voariaSzárnyalnék, szárnyalnék
Não sou puxado por uma máscara hipócrita e pesadaNem húz le álszent, súlyos álca
Não preciso mais, não preciso maisNem kell, már nem kell
Sentimento é sentimento, homem é homemÉrzés az érzés, ember az ember
Ainda, enquanto viveMég, amíg él
Pois de nada adianta estar acordado com a máscara da bondadeHisz hiába ébren a jóság maszkja
Não protege, não protegeNem véd, nem véd