Bolyongó

Errante

Bolyongó

A melodia é triste, a paisagem está vaziaSzomorú a dallam, kihűlt a táj
Os pensamentos me perturbam, a luz dói, meus olhosZavar a gondolat, fáj a fény, szemem
Grita ao ver, a bela solidão me chamaSikít ha lát, szép üresség hív

O céu limpo me abraça, o raio de sol me cegaTiszta ég ölel, napsugár vakít
A sombra me expulsa, por que não responde?Kidob az árnyék, miért nem felel
O coração errante está pronto para partir de novoÚtra kész újra a bolyongó szív

Um novo dia nasce, sempre uma nova esperançaÚj nap kél, mindig új remény
Alimenta a alma, enquanto vive, coitadoEteti a lelket, amíg él, szegény
Flor órfã, seu canto silenciosoÁrva virág, csendes énekét

O vento chora, quem sabe ele encontreSírja a szélbe, hátha rátalál
A palavra buscada, doce morte em agoniaA keresett szó, édes kínhalál
Assim termina sua fraca vidaVégzi be majd gyenge életét

Palavra fraca, chamada de longe há muito tempoHalvány szó, távolból hívott rég
Por que não espera? Memória passada, distanteMiért nem vár, elmúlt emlék, távol jár
A alma errante já não conta mais com issoKóborló lélek már rég nem számít rá
Mas novamente, silenciosamente, se coloca ao ladoDe újra halkan mellé áll

Parece que a orgulhosa parede vai desmoronarOmlani látszik a büszke fal
A palavra derrete, talvez eu entenda tambémOlvad a szó, talán értem is
Me espera do outro lado dos sonhosÉnrám vár az álmok túloldalán

A luz se esgueira e me tocaFény oson be és megérint
Dá vida ao meu fraco sangueÉletet ont gyenge vérembe
Vou em frente, em busca de corações errantesIndulok tovább bolyongó szívek után

Palavra fraca...Halvány szó…

Estou esperando, esperando o sonhadorVárom, várom az álomesőt
Onde está, onde está o caminho, o meuHol van, hol van az út, az enyém
Por que não, sábio, por que não espera?Miért nem, bölcsőm miért nem vár
Vejo, não vejo o amorLátom, nem látom az erot
Onde está, onde está o que puxa, o que rasgaHol van, hol van, ami húz, ami tép
Por que não, abraça em seu seio o que é meuMiért nem, ölel keblére, ami jár