Zöld zivatar

Tempestade Verde

Zöld zivatar

Nos barcos de verão, no trem de outonoNyári hajókon, õszi vonatban
Devagar e devagar, sempre só devagarLassan és lassan, mindig csak lassan
A memória se desdobra, desaparece daqui,Feslik az emlék, elveszik innen,
Some, e então tudo se torna nuvem.Eltûnik, aztán felhõ lesz minden.

Na sua testa, a sombra dança,Homlokán árnyék játszik,
Na sua barriga, a luz floresce.Hasában fény virágzik.

No fundo do seu quarto, o verão toca sanfona,Szobája mélyén a nyár citerázik,
Mas abre a janela quando o outono toca violino,De ablakot nyit, ha az õsz hegedül,
Se hoje à noite parar sobre seus caminhos,Utaid fölött ha megáll ma este,
Afunda na terra com a tempestade verde.Zöld zivatarral a földbe merül.

Na sua testa, a sombra dança,Homlokán árnyék játszik,
Na sua barriga, a luz floresce.Hasában fény virágzik.

A noite cheia do denso outono,Telve az éjjel az õsz sûrûjével,
Um besourinho arranha seu cabelo.Hajadban motoz kis rozsdabogár.
Se esgueira devagar na tempestade verdeLopakszik lassan a zöld zivatarban
E fecha os olhos na parede da sua veia.S lehunyja szemét a vénád falán.

Sozinho, apenas sozinhoMagában, egymagában
Só no oceano balançando.Csak a ringó óceánban.
Sozinho, apenas sozinhoMagában, egymagában
Só no oceano balançando.Csak a ringó óceánban.