Fájdalomkényszer

Dor e Obrigação

Fájdalomkényszer

Não há alegria, não há sorriso, o ontem me foi roubadoNincsen jókedv nincs mosoly ellopta tőlem a tegnapot
Olhei em seus olhos, em vez do céu, ela era ao mesmo tempo mãe e criançaSzemébe néztem a menny helyett egyszerre volt ő szerető anya és gyermek
Na prisma da alma, a luz espiritual se quebrou, mas eu queria ver o que era tudo issoLelki prizmán tört lelki fény de látni akartam, hogy mi az egész
Mas não deveria ter percebido que não consigo mais olhar pra ela sem dorDe nem kellett volna észrevenni, hogy többé nem tudok rá fájdalom nélkül nézni
Acreditei no amor cego dos abandonados, em vão, eu vejo que sabia de algoAz elhagyottak vak életszerelmében hittem hiába látom tudott valamit
Uma gota de tristeza se transforma em um oceanoEgy könnycseppnyi szomorúság duzzad óceánná
Não deveria ter percebido que não consigo mais olhar pra ela sem dorNem kellett volna észrevenni, hogy többé nem tudok rá fájdalom nélkül nézni

Os verdadeiros poetas sempre morrem de fome, queime-os junto com seus versosAz igaz költők mind éhen halnak tűzbe velük és a verseikkel
No final de um caminho imposto por escolha própriaEgy önként vállalt kényszerpálya végén
O pátio do inferno é a terra dos sábios, que todos cheguem lá para semprePokol tornáca a bölcsek földje oda kerüljenek mindörökre
No final de um caminho imposto por escolha própria.Egy önként vállalt kényszerpálya végén.

Eu gostaria de sussurrar palavras vergonhosas em seu ouvidoÚgy szeretnék gyalázatos szavakat suttogni a fülébe
E depois beijar suas lágrimas do rostoMajd lecsókolni a könnyeit az arcáról
Agora o mundo gira comigo, estou tão tonto que vou me cegarMost a világ velem forog úgy szédülök megvakulok
Para quem não consigo mais olhar sem dor.Kire nem tudok többé fájdalom nélkül nézni