Ezer Sebből Vérzem

Sangrando de Mil Feridas

Ezer Sebből Vérzem

Com medo do futuro que vejoFélelemmel telve a jövõ, amelybe nézek
Minha fé me abandonou agora que a vida me dá forçaElhagyott a hitem most, hogy erõt ad az élet
A escuridão me envolve e me puxa como um redemoinhoA sötét körül ölel, és lehúz, mint az örvény
Sinto que estou caindo no abismo, me levando pra baixoÉrzem, már zuhanok a mélybe, visz magával lefelé

Refrão:Refrén:
É árido, longo o caminho, através do pântano sem fimSivár, hosszú az út, a végtelen mocsarán át
Rosas negras florescem, exalam o cheiro da morteFekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát

Não sinto mais dor, meu corpo se petrificouNem érzek már fájdalmat sem, testem kõvé dermedt
Minha alma brilha como poeira de estrelas, no céu etéreoA lelkem csillagporként ragyogja be, az éteri eget
Vejo acima de mim o bando de corvos, eles giramFejem fölött látom a hollók raját, keringenek
E como feras enfurecidas vêm pra me levarS felbõszült vadként törnek rám, hogy elvigyenek

Refrão:Refrén:
É árido, longo o caminho, através do pântano sem fimSivár, hosszú az út, a végtelen mocsarán át
Rosas negras florescem, exalam o cheiro da morteFekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát
Sob o manto da noite, sangrando de mil feridasAz éj leple alatt, ezer sebbõl vérzem
Rosas negras florescem, exalam o cheiro da morteFekete rózsák nyílnak, s ontják a halál illatát