Misanthropia

Misanthropia

Misanthropia

Solidão, dor, amargoFájdalom, keserû magány
Assassino tristeza infinitaVégtelen gyilkos homály
Trilha empoeirada estérilKietlen poros úton jár
Um irá encontrar-seEgyszer majd önmagára talál

Entre os dois picos da cidadelaKét hegycsúcs közt a fellegvár
Um suspiro ecoa já nãoA sóhaj sem visszhangzik már
Coração sangrando e uma cara pálidaVérzõ szív, és egy sápadt arc
Este foi o último ... Luta!Ez volt az utolsó... Harc!

Olhos brilhantes, o que minha alma pareceCsillogó szempár, mi lelkembe néz
Duas lágrimas de rua, isso é tudoKét kósza könnycsepp, ennyi az egész

Talvez uma coincidência, talvez o mundo cruel ...Talán a véletlen, talán a kegyetlen világ...
(Ele tirou o sentimento, que ainda está à espera de uma série)(Vette el azt az érzést, ami mindig sorára vár)
Talvez a imaginação, talvez uma boca inexistenteTalán a képzelet, talán egy nem létezõ száj
(Ele me disse o que sente, tornando-o menos doloroso)(Mondta el, hogy mit érezzek, amitõl kevésbé fáj)

Talvez a existência, talvez, que eu sinto que DeusTalán a létezés, talán, hogy érzem azt, hogy ég
(Céu e da terra, e eu sinto o que eu sinto a ser sentida)(Ég és föld, amit érzek s mit érzek, hogy érezhetnék)
Não espere de mim a ser hostilNe várd el tõlem azt, hogy ellenség légy
Para esperar, mas isso é realmente muitoVárnék még, de ennyi most már tényleg elég

Entre os dois picos da cidadelaKét hegycsúcs közt a fellegvár
Um suspiro ecoa já nãoA sóhaj sem visszhangzik már
Coração sangrando e uma cara pálidaVérzõ szív, és egy sápadt arc
Esta foi a última batalha!Ez volt az utolsó harc!

Folha verde ao ventoZöld falevél, fújja a szél
Um ato próprio e sobeEgymaga jár és kél
Uma melodia cem pouco, centenas de palavras vaziasSzáz kicsi dallam, száz üres szó
Nem sempre o bom mesmoMindig ugyanaz mégsem jó

Uma parede de tijolo usadoEgy kopott téglafal
Castelo pode ter sido, ou para preservar o corpoVár volt talán, vagy csak õrzi a testet
Sombras de uma floresta escuraErdõ sötét árnyai
Fornecer um braço protetor, abraçar o espíritoVédõ kart nyújtanak, átölelik a lelket

Fora das pessoas dentro de apenas uma criançaKívül az ember, belül csak egy gyermek
Ambos estão fingindo ser diferente seMindkettõ úgy tesz, mintha másik lenne
Um a parede do lado de fora, uma outra parede interior do casteloEgyik a falon kívül, másik a falon belül vár
Para o que, para ele, é um mistério ...Hogy mire, az neki is talány...

Ilha de sonhos, borda da nuvemÁlmok szigetén, felhõk peremén
Fotos de balançoRingó képek
Rápido albergue, mas poucosSzállok sebesen, mégis kevesen
Sentir o fimÉrzik a véget
Tropas de guardas, muros da cidadeÕrök hadai, város falain
Armas contraFegyvert fognak
Abrigo Sooty, projétil alojamentoKormos menedék, szálló lövedék
Não há ...Nem léteznek...

Unicórnios e vampiros sãoEgyszarvúk és vámpírok közt
Eu vejo este prados brilhantesCsillogó réteken látom e
Tündérföldrõl a história ainda ..Tündérföldrõl szóló mesét még..
Mas isso é o suficiente!De ennyi elég!

Coração ... O que impressionou chãoSzív... Amit földhöz csaptak
Ser ... Ele pisouLét... Amit eltiportak
Dal ... O que não quer dizer mais nada ...Dal... Ami nem szól többé már...

À espera ... Que desabouVár... Ami összeomlott
Imagem ... O que manchaKép... Amit foltot hagy
A sensação de que ficar longe de ...Az érzés, mely messze száll...

Eu infinitamente perguntar, por quê?Vég nélkül azt kérdem, miért?
Nenhum coração, por isso não há perdaNincs szív, hát nincs veszteség
Iniciar um doloroso fimKezdet a fájdalmas vég
Abraço dura última ...Utolsó zord ölelés...