Vágyódás

Anseio

Vágyódás

O céu me observa de forma nebulosa... e de algum jeito agora está mudoAz ég ködösen néz le rám... és valahogy most szótlan
Tudo ao meu redor é vazio... não há respostaMinden semmilyen körülöttem... nincs válasz
As árvores sussurram misteriosamente na noite... na minha almaA fák is sejtelmesen susognak bele az éjszakába... a lelkembe
A ideia dói... dói sentirFáj a gondolat... fáj, hogy érzek
Por que existe o nascimento!? Por que existe algo, afinal!?Miért is van a születés!? Miért is van egyáltalán valami!?
Estou sozinho no caos dos meus pensamentos... na loucuraEgyedül vagyok a gondolataim káoszába... az õrületben
Não adianta chamar por ela, por quem anseio há anos, e talvez agora mais do que nunca... em vãoHiába hívom õt kire már évek óta vágyok, s talán most még jobban mint valaha... hiába
Mas ela sabe que a espero, sabe que desejo... seu toquePedig tudja, hogy várom tudja, hogy szeretném... az érintését
Me tortura... como tudo ao meu redor neste espaçoKínoz... mint minden körülöttem a szférában
Quero dormir... como aqueles que nunca estão acordados...Aludni szeretnék... úgy mint azok kik sosem vannak ébren...
Mas estou sem sono... fraco demais para adormecerDe álmatlan vagyok.. .gyenge ahhoz, hogy elaludjak
Assim, só me afogo no mar das minhas lágrimas... nos braços da minha solidãoÍgy csak fuldoklok könnyeim tengerében... A magányom karjában
Esse é meu destino... Por isso tive que chorar uma vez, lá atrásEz a sorsom... Ezért kellett felsírnom egyszer régen
Mas não vou mais, se é que existe isso... porque eu fui, sou, e o futuro já morreuDe többé, ha egyáltalán van ilyen nem fogok... mert voltam, vagyok, és a jövõ idõ meghalt