Hangok

Vozes

Hangok

Peguei minha caneta, e a mergulhei atrás do véu da tristeza,Kezembe fogtam a tollam, és bemártottam a szomorúság fátyla mögé,
onde vivo como uma sombra, trancado em mim mesmo. Quero chorar como a noite choraahol árnyékként élek bezárva magamba. Sírni szeretnék mint ahogy az éj sír
quando cobre com seu coração frio a dor, para lembrar.mikor betakarja hideg szívével a fájdalom, hogy emlékeztesse.
Mas não tenho lágrimas, o tempo as consumiu,De nincsenek könnyeim, felemésztette õket az idõ,
com seu sorriso cínico enquanto crava suas garras no coração da existência.a maga cinikus mosolyával ahogy karmait belevájja a lét szívébe.

Um jardim onde estou e você está e ainda assim não está. Um jardim cercadoEgy kert ahol vagyok és vagy és mégse. Egy kert melyet körbekerített
pelo destino, onde alegria e dor se entrelaçam, como se suas veias infinitasa végzet, az öröm és a kín összefonódott karjaival, ahogy végtelen
se estendessem para o nada, trazendo a passagem. Sou uma macieiravénájuk a semmibe nyúlik az elmúlást szállítva. Almafa vagyok
velha e doente, mas só eu sei disso, e só eu sinto e só eu vejo.öreg és beteg, de ezt csak én tudom, és csak én érzem és csak én látom.
Meu tronco é rugoso, meus galhos se entrelaçam para proteger. Eu sinto você.Törzsem ráncos, ágaim átfonnak, hogy óvjanak. Érezlek.

Sinto você respirando, sinto você chorando, sinto você rindo,Érzem ahogy lélegzel, érzem ahogy sírsz, érzem ahogy nevetsz,
sinto você odiando, sinto você tremendo, sinto você amando eérzem ahogy gyûlölsz, érzem ahogy fázol, érzem ahogy szeretsz és
sinto você cravando em meu coração. Você é uma rosa, muitas rosas. Você brilhaérzem ahogy a szívembe szúrsz. Rózsa vagy, sok rózsa. Élénkvörös
em um vermelho vibrante. À noite, as lágrimas do crepúsculo brilham em suas pétalas sedosas,színben pompázol. Esténként megcsillan selymes szirmaidon
para cuidar de sua beleza até que a hora final chegue.az alkony könnye, hogy szépséged ápolja még el nem jön
O jardim lentamente se envolve em sombras, e parece cada vez mais distante,a vég. A kert lassan homályba borul, és egyre távolabbinak
e eu serei sombra novamente.tûnik, és én újra árnyék leszek.