A Küldetés

A Missão

A Küldetés

A cidade flutuava, depois pousou em uma torre,A város felett lebegett, majd egy toronyra szállt,
com as costas curvadas, rosto marcado,meghajlott háttal, barázdált arccal,
anjos de cabelo grisalho.ősz hajú angyal.
Já percebe há tempos que é sem propósito,Már sejti rég, hogy céltalan,
que o que ainda busca é sem esperança,ami célja még van, reménytelen,
pq o ser humano é assim: desumano...mert az ember ilyen: embertelen...
Ainda assim, nem ele sabe por que, veio por algum motivo.Mégis, maga sem tudja, hogy mért, eljött valamiért
Como uma faca afiada, a dor, longas rugas desenha,Mint éles kés, a szenvedés, hosszú ráncokat vés,
no seu rosto as nuvens, uma floresta infinita de dor.arcán a felhő, fájdalom-fákból végtelen erdő.
Tristeza e culpa, pode ver: companheiros de mil anos,Bánat és bűn, láthatta: ezeréves társak,
vale tudo isso,hiába minden,
renascem, ressurgem.újjászületnek, feltámadnak.
Ainda assim, nem ele sabia por que, veio por algum motivo.Mégis, maga sem tudta, hogy mért, eljött valamiért.
Coisas que às vezes ninguém entende, mas fazemos por algum motivo.Dolgok, 'mit néha senki sem ért, de tesszük valamiért.

Refrão:Chorus:
Missão, a chuva prateada que vive de nossas lágrimas,Küldetés, könnyeinkből élő ezüst eső,
a força que desperta de nossas palavras.szavainkból ébredő erő.
Missão, o vento primaveril que arrasta nossos suspiros,Küldetés, sóhajtásunk sodró tavaszi szél,
nos incentiva: quem não para, tudo alcança...arra bíztat: aki meg nem áll, mindent elér...

Aqui estava um anjo, já longe vai,Itt volt egy angyal, már messze jár,
nada aconteceu,nem történt semmi,
esse era seu papel, e ele já sabia: esse era o seu último, derradeiro caminho... a despedida.ez volt a dolga, és ő már tudta: ez volt a végső, utolsó útja... a búcsúja

RefrãoChorus