Asszony Feketében

Mulher de Preto

Asszony Feketében

Em uma noite de outono tardia, na madrugada da insônia,Késő őszi éjszakán, álmatlanság hajnalán,
já a Lua não estava em lugar nenhum, foi descansar.már a Hold se volt sehol, pihenni tért.
Do canto escuro do meu quarto, uma sombra surgiu da penumbra,Szobám sötét sarkából, egy árny vált ki a homályból,
parou em silêncio, não disse nada, se inclinou pra mim.csendben megállt, szót sem szólt, hozzám hajolt.

Senti: meu coração pulsava, sabia: ela sabe tudo sobre mim.Éreztem: szívem dobban, tudtam: mindent tud rólam.
Ela olhou e eu também olhei... para a Mulher de Preto.Nézett és én is néztem... az Asszonyt Feketében.

Meu rosto febril ela observava, no frio, silêncio mortal.Lázas arcom fürkészte, hűvös, halálos csendben.
Vi a luz da lâmpada brilhar, tecendo em seu cabelo escuro.Láttam, a lámpafény hogy nő, sötét haján hálót sző.
Ela acenou, e em voz baixa disse: "ainda há tempo..."Bólintott, halkan ennyit szólt: "van még idő..."

Sorria, acenou um adeus, desapareceu e o silêncio pesou.Mosolygott, búcsút intett, eltűnt és súlyos csend lett.
Se desfez em névoa na noite... a Mulher de Preto.Köddé vált végleg az éjben... az Asszony Feketében.

Se ela voltar a me buscar, então ela vai me chamar para a estrada.Újra, ha eljön értem, akkor majd útra hív engem.
Vai me guiar no silêncio negro... a Mulher de Preto.Vezet majd fekete csendben... az Asszony Feketében.