1614

1614

1614

A noite me abraçou de novoMegölelt újra az éjszaka
A chuva vermelha molhou os túmulos esquecidosVéresõ itatta az elfeledett sírokat
Onde antigas dores descansavam,Hol régi fájdalmak pihentek,
E toda luz morreu.S meghalt minden fény.

Em meu corpo enterrado, o sangue jorra de novo,Elhantolt testemben újra zuhog a vér,
Cada movimento é cheio de tristeza.Bánattal teli minden mozdulat.

Agora chamo a noite de novoMost újra hívom az éjt
Pra que cubra meu corpo com seu véu.Hogy borítsa rám fátylát.
Mergulho meu corpo no riacho,A patakba merítem testem,
Pra lavar toda a sujeira da cruz.Hogy lemossam a kereszt minden mocskát.

Olho pro céu e vejo o passado sombrioNézem az eget, s látom a sötét múltat
Meu corpo queimando na fogueira, e o sangue escorre das árvores.Máglyán égõ testem, és vér folyik a fákból.

As árvores falam comigo, e a profundidade me abraçaHozzám szólnak a fák, és átölel a mélység
Acima das ruínas antigas, uma nova lua fria nasceAz õsi romok felett egy új, fagyos hold kél
As antigas angústias, agora a luz chora de novoRég kimúlt gyötrelmek, most újra zokog a fény
Nuvens de tempestade me cercam, uma nova escuridão surge sobre meu coração.Vihar felhõk körbe vesznek, szívem fölött új sötétség kél.

A luz se afoga na escuridão, o domínio da cruz desmorona,Sötétségbe fullad a fény, romba dõl a kereszt uralma,
Um momento concentra a maldição de séculos.Egy pillanatba tömörül több évszázad átka.