Az Eső, Az Eső, Az Eső

A Chuva, A Chuva, A Chuva

Az Eső, Az Eső, Az Eső

Eu vou no outono, a névoa me segue,Én ősszel megyek, köd ballag utánam,
Rola o caminho em terras úmidas.Gurul csapás párás földeken.
Entre os sulcos respira o divino,Barázdák közt lélegzik az isten,
Mas a sua calor só arde em mim.De a melegséged izzik csak bennem.

E a chuva cai sem parar,És az eső hull egyre,
Desaba sobre meu coração,Leszakad a szívemre,
Cai, chove em tudo,Zuhog, esik mindenre,
Desaba sobre minha alma,Leszakad a lelkemre,
Em telhados, nos jardins,Cserepekre, kertekre,
Cai, chove em tudo.Esik, esik mindenre.

Já nas nuvens úmidas você guarda seu coração,Már nyirkos felhők mélyén hordod a szíved,
Já ecoa no chão a velha, grande chuva,Már zúg a földre régi, nagy eső,
E eu serei névoa na cidade perdida,S én tűnt városban köd leszek majd végül,
Tempo vagando em ruas mortas.Holt utcákon bolyongó idő.

E a chuva cai sem parar,És az eső hull egyre,
Desaba sobre meu coração,Leszakad a szívemre,
Cai, chove em tudo,Zuhog, esik mindenre,
Desaba sobre minha alma,Leszakad a lelkemre,
Em telhados, nos jardins,Cserepekre, kertekre,
Cai, chove em tudo.Esik, esik mindenre.