Átoklátomás

Visão Sombria

Átoklátomás

Que céu pálido, cinza, nubladoMily sápadt, szürke, borús ég
Nunca esteve tão morto assimIly halott nem volt réges rég
E que névoa misteriosa, densaS mily titokzatos, sûrû köd
Se arrasta entre as árvoresSzörnyként kúszik a fák közt

Que árvores escuras, sombrias, nuasMily sötét, komor, csupasz fák
Escutam os segredos da névoaA köd titkait hallgatják
E sob o manto gélido da noiteS az éj fagyos leple alatt
Transformam os sonhos em magiaVarázsolják az álmokat

No chão, muitas folhas repousamFekszik a földön sok levél
Onde vive a consciência das árvoresKikben a fák tudata él
E os segredos negros da névoaS a köd fekete titkait
São levados para o fundo da terraA föld mélyébe leviszik

A terra alimenta meu corpoA föld táplálja testemet
E a névoa percorre minha almaÉs köd járja át lelkemet
A luz turva da lua cheiaA teli hold homályos fénye
É o caminho sombrio dos meus sonhosAz álmaim sötét ösvénye

Onde se entrelaçam meus sonhosHol szövõdnek az álmaim
Quando meus olhos se abremHa felnyílnak a szemeim
Do fio pálido da névoaA ködnek sápadt fonalából
E da voz do vento triste do céuS az ég bús szelének hangjából
E da escuridão profunda da florestaS az erdõ sötét mélységébõl
E do sangue congelado em minhas veiasS az ereimbe fagyott vérbõl