Végső kiáltás

Fullasztó forróság
Füstfelhők árnyékát
Megszoktuk, nem tűnik fel
Kit érdekel!

Tarkón lőtt torz földünk
Vérében megfürdünk
Morzsáit éljük most fel
Hogy a tűzben égjen el

Végignézhetném
de én
ORDÍTOK!

Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Hasztalan az imádság,
Ha nem lesz holnap,
Hiába szóltam, mind1 már,
Pedig megfordíthatnánk
Csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás!

Úgy félek, késő már!
Nézünk majd mind árván
Hálátlan kisgyermekként
Ha az élet véget ér
Ezen a földön, ami felnevelt
Féltőn óvott, átölelt
Alig maradt sértetlen rész
Ereiből dől a vér

Végignézhetném, ahogy végleg lemegy a nap

Egy pillanat alatt
Csendben

Végignéztheném, de azt biztos nem hagyom
Én inkább ORDÍTOK!

Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Hasztalan az imádság,
Ha nem lesz holnap,
Hiába szóltam, mind1 már,
Pedig megfordíthatnánk
Csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás!

Ha a sötétség markába zár
Vakon felfaljuk egymást
Kövesd a fényt, hogy tisztán láss

Ha együtt, egyszerre lépnénk
Egy irányban, egy célért,
A múltnak hátat fordítva
Készakarva
Egy másik út mentén,
Biztos volna remény!

Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Hasztalan az imádság,
Ha nem lesz holnap,
Hiába szóltam, mind1 már,

Végső kiáltás,
Ütött az óra,
Állj meg egy szóra, várj!
Hasztalan az imádság,
Ha nem lesz holnap,
Hiába szóltam, mind1 már,
Pedig megfordíthatnánk
Csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás!